Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Gyümölcsfa szölő metszése kezdőknek-2 rész

 

Metszés 2 rész 0

 

A 80-45 fok szögállásnál már emelkedik a hajtások száma, a 30 fok szögállásnál már a teljes hosszát termő képletek foglalják el. A vízszintes helyzetű vesszőn; a harmadik harmadban, az alapon, bár rövidebbek a hajtások, de erőteljesek, és a csúcs felé haladva egyre gyengébbek.

 

A függőlegesen leívelő vesszőn fordított a hajtásképlet alakulása. Az ív domborulatán legerősebb, lefele haladva egyre gyengébb hajtások fejlődnek. Vajon, miért? Ebben az esetben, már nem működik a csúcsi dominancia.

 

Ahhoz, hogy a gyümölcsfa — fajtától függően — vázágai és a termő gallyazatai a kívánalmaknak, és az ideális szögállásnak megfelelően jöjjenek létre, csakis a hajtásnövekedés metszésével irányíthatjuk. Ez annyira igaz, hogy az őszibarack kinevelésénél a vázágakat kikönyököltethetjük, hogy katlanformát vegyen fel. A nem katlakoronás fán is teremhet sok őszibarack, de soha nem olyan nagy és ízletes.

 

 A szögállások mellett a fa kinevelésénél ügyelnünk kell arra is, hogy a gallyazat ne sűrűsödjön el — ezt ritkítással megakadályozhatjuk —, s ezáltal a termő vesszők túlzott mennyisége ne menjen a szögek növekedésének rovására. Különben a csenevész hajtások nem tudják tápanyaggal ellátni a rügyeket, így a termőrészek elpusztulhatnak.

 

A METSZÉS HATÁSAI

 

A szögállásról már tudjuk, mik a következményei. Ugyanaz vonatkozik a visszametszésre is, mert előfordulhat: amit megnyerünk a vámon, elveszhetjük a réven. Tehát, mielőtt a metszőollóval beavatkozunk a fa természetes növekedésébe, itt is szánjunk rá időt, hogy alaposan átgondolhassuk, milyen biológiai folyamat játszódik le a megmunkálandó ágban vagy vesszőben.

 

Aki fa telepítésére, s annak metszésére szánja el magát, tudnia kell, legyen az oltvány vagy koronás fa, a fának bármely ága, vesszője, a tápanyagának nagyobb részét a csúcsában raktározza. — Ezt hívjuk csúcsi dominanciának. — Következésképp, ha a csúcsot eltávolítjuk, a tápanyag eloszlik az ág többi részében. Azonban nem mindegy, hogy a csúcsból mekkora részt távolítunk el. Ezt példázza az 5 ábra.

 

Ebből, mit tudunk meg? Bármelyik ágnak, vesszőnek növekedési erejét, irányát, formáját, mi határozzuk meg. Még a suháng telepítése után, a T alakú kinövést is korrigálhatjuk, pedig az egy rémálom a kertgazda számára. Hogy ez flottul menjen, alaposan ismernünk kell a szög állását és a metszés hatásait.

  

05-alma-metszes-500-750.jpg

5.ábra                                Metszés hatásai az ágrendszerre-rajzzal

 

 A metszés utáni hajtásnövekedés a visszametszés erősségétől függ. Például; gyenge, középerős vagy erős metszést alkalmaztunk-e?

 

 Mint már az előző példákban megtanulhattuk, a metszetlenül hagyott hajtás, a csúcsi dominancia hatására, a csúcsrügyből nő tovább, az oldalán pedig rövid hajtások fejlődnek.  Ám a megtartott tápanyagok, az önszabályozás révén nem mennek veszendőbe, hanem eloszlanak az ág vastagabb részeiben.

 

Gyenge metszéssel — a vessző egyharmadának eltávolításával, a vessző tápanyagban gazdag csúcsi részét távolítjuk el.  Ezzel megszűnik a csúcsi dominancia hatása, megbomlik a vessző tápanyag ellátásának önszabályzó rendszere, s ez regenerációs (újra hasznosuló) hullámot vált ki, és a visszametszett vessző megújhodásra kényszerül, s az oldalán több, gyenge hajtást eredményez. A gyenge metszést inkább csak a fiatal fáknál tanácsos alkalmazni, mivel úgyis erős növekedésben vannak.

 

 A középerős metszés alatt azt értjük, hogy a vessző feléig vágunk vissza, így a hajtásnövekedés is középerős lesz.

 

Az erős metszés esetében a vessző kétharmadát távolítjuk el. Igen ám, de az erőteljes visszametszés hatására, erőteljes hajtásnövekedés jön létre, amelyek termés szempontjából nem kedvezőek. Például az erős hajtások miatt, csökken a termőrészek képződése. Éppen ezért, azoknál a gyümölcsfáknál tanácsos alkalmazni — az őszibarackfáknál kevésbé —, amelyeknél már befejeződött az alakító metszés, vagy már nincs növekedésben a fa.

 

 Aki bizonytalan a metszés mértékének meghatározásában — a kezdő időszakban elég gyakori —, legokosabb, amit tehet, ha a középerős metszést alkalmazza, hisz a következő évben az eredmény láthatóvá válik, és el lehet dönteni; amennyiben erős, hosszú vesszők képződtek, gyenge metszést alkalmazzunk! Viszont, ha gyengék a vesszők, akkor erős metszéssel korrigálható.

 

AMIT AZ OLVÁNYRÓL TUDNUNK KELL

 

Kevés kertgazda meri vállalni, hogy a telepítésre szolgáló oltványt saját maga állítsa elő, legfeljebb hobby szinten. Mivel zömmel a faiskolákból szerzik be — vagy esetleg a szomszédtól vagy valaki mástól —, minden esetben tanácsos előbb tájékozódni, mi is az, amit telepíteni óhajtunk, hogy ne érjen utóbb kellemetlen meglepetés. Ja, és csak megbízható személytől fogadjuk el a felkínált oltványt. Aki ezeket az intelmeket nem tartja fontosnak, az sajnos, az újratelepítéssel éveket veszíthet.

 

Oltványról akkor beszélünk, amikor a megfelelő tulajdonságú alanyra rászemezik az ugyancsak megfelelő tulajdonságú, nemest. Ezt követően, már a két faj (alany és a nemes) egymással harmonizálva szabja meg a fa fejlődésének milyenségét.

 

(Itt kívánom felhívni a figyelmet, oltványról ültetett gyümölcsfa magvát vagy fattyúhajtását soha ne ültessük vagy telepítsük el! Miért is? Fenn áll az a veszély, hogy a vadalany tulajdonsága érvényesül, és a gyümölcse fogyasztásra nem alkalmas. Kivétel a dió.)

 

Az alany lehet erős vagy akár gyenge növekedést eredményező, a teljesítmény tekintetében a feladat mindkettőnél egyforma: a nemest táplálni és fenntartani. Miután az alanyt eltelepítettük, továbbra nincs gond vele, már csak a nemes koronájának kialakításával kell foglalkoznunk.

 

Azért is gondot kell fordítani az oltványok kiválasztására, mert attól függ a fa megeredése, fejlődése, nem utolsó sorban a gyümölcsfa hozama és minősége. Annak ellenére, hogy többnyire bízhatunk a faiskolában vásárolt oltványokban, legyünk óvatosak, hogy egészséges, vírusmentes oltványokat vásároljunk. Ellenkező esetben nem igen bízhatunk a megeredésben, és a telepítésre fordított időnk veszendőbe megy.

 

A hagyományos koronaformák kineveléséhez, az erős növekedést kiváltó vadalanyok a

célszerűek. Például: vadcseresznye, vadalma és vadkörte. A meggyfa kineveléséhez a sajmeggyalany, a kajszihoz a szilvaalany. Az ilyen fajta alanyok azok, amelyek nem felfelé törő koronát nevelnek.

 

Mielőtt eldöntenénk, fajta szerint, milyen gyümölcsfákat szeretnénk telepíteni, ne csak a kert méretét, fekvését mérjük fel, vegyük számba, hanem gondoljuk át alaposan; hagyományos vagy intenzív koronaformát, kívánunk kialakítani, vagy a kettőt kombinálva. Amennyiben az intenzív koronaforma mellett döntünk, ajánlatos beszerezni hozzá a törpegyümölcsfáról szóló szakkönyvet. Az intenzív koronaformák kinevelése, más szakértelmet kíván, mint a hagyományos. Természetesen a hagyományos koronaformák esetében is megvan a lehetőség mérsékelni a sudár, illetve a korona magasságát, vagy éppen elhagyni a sudarat, hogy a termőágak elérhetőbbek legyenek.

 Az őszibarackfánál ez nem okoz problémát, a katlankorona éppen erre szolgál, viszont a többi gyümölcsfánál elengedhetetlen, hogy a szerint válasszuk meg az oltványokat. Amennyiben az oltványok kiválasztásánál nem vagyunk biztosak a dolgunkban — szakkönyv hiányában —, érdeklődjünk a faiskola eladójánál. Sőt előtanulmányt sem árt végezni: nézzünk körül az olyan kertgazdáknál, akik már több éve nevelnek gyümölcsfákat.

 

A döntést az is meghatározza — és meg is kell, hogy határozza! — a gyümölcsfa telepítésénél mekkora a rendelkezésre álló terület, vagy milyen gyorsan szeretnénk eredményt elérni. Sőt, meg kell fontolni; rövid vagy hosszú távra kívánjuk a fáinkat indítani? Ezt még akkor is érdemes számba venni, ha egy kiöregedett fa helyében kívánunk másfajta gyümölcsfát ültetni. Például az őszibarack helyében nem ültethetünk cseresznyefát. Még egy fontos dolog! Számításba kell venni, hogy a talaj megfelel-e annak a gyümölcsfafajtának, amelyet éppen oda akarunk telepíteni.  

   

GYÜMÖLCSFA TELEPÍTÉSÉRŐL

 

 Gondoljuk át, legalább olyan figyelmet igényel a fa elültetése, mint az azt követő munkálatok. Éppen ezért, nem érdemes elsietni, időt kell szánni rá, hiszen megtérül a fa egészséges fejlődésével és a terméssel. Jóllehet egy laikus nem tudja, mihez hasonlítani az egészséges, kellően hosszú gyökérzetet, éppen ez okból tanácsos, még az ültetés előtt meggyőződni, legalább arról, nem sérült-e valamelyik része? A sérült részt távolítsuk el, de a (csonkítás) nagyon káros, épp úgy a megeredésben, mint a fa növekedésében. NE TEGYÜK!!!

 

Bármilyen fajta csemetét ültetünk, a megeredés érdekében, tartsuk be az előírásokat: legalább 100-100 centiméter szélességű gödör szükséges hozzá — ha szélesebbre sikerül, az nem baj, de szűkebb semmi esetre se legyen! — A mélységéhez, legalább 70 cm szükséges. Amikor a gödörrel végeztünk, először a fölső talajt rakjuk vissza, hogy az kerüljön felülre, amit az aljáról kiszedtünk. Ennek végeztével, jól tesszük, ha a gödör környékén, mélyen fellazítjuk a talajt.

 

Amennyiben mindent betartunk, máris biztosítottuk a gyökér növekedéséhez szükséges életteret. Persze nem csak a gyökérnek kell biztosítani az életteret, hanem a fa fejlődéséhez is. A fa egészséges fejlődéséhez elengedhetetlen a sor, és a tő távolság optimális szélességének megállapítása. Fontos tudni, a zsúfoltan telepített gyümölcsfák, kevés életteret kapnak az egészséges fejlődéshez, és ez rossz hatást válthat ki. Például az ágak felfelé törnek, s mint ezt megtanultuk a szögállások helyzetéből, hamar felkopaszodnak, így a gyümölcsnek kevés termőfelülete marad. Ne feledjük, ha négyzetméterben számoljuk a tő távolságát és sortávolságot, mindegyik fára külön-külön vonatkozik. Ennél a műveletnél esnek sokan tévedésbe. Például úgy, hogy a 3-4 négyzetméter, a két fa közötti távolságot, egyszeri 3-4 méterben számolják.

 

Hagyományos oltványról nevelt koronaformák ideális sor és tőtávolsága, nem négyzetméterben számolva. (Sokan félre értelmezik, és a négyzetmétert, méterben, fától fáig számolják) Cseresznye, diófa sortávolsága 6-7 m. tő távolsága 10 m.. Meggy, kajszi, szilva, mandulafáknál sortávolság 5-6 m, tőtávolság 7-8 m.  Őszibarack, alma, körtefa sortávolsága 5-6, tőtávolság 6-7 m. Előfordulhat — szükség törvényt bont alapon — hogy a szomszéd kerítése miatt nem lehet betartani a (kerítéstől számított) 5-6 m. távolságot: ebben az esetben is ragaszkodni kell a legalább 3-4 méter betartásához. Még így is gondot okozhat a fa metszése, ha az ágak átnyúlnak a szomszéd telkére.

 

A TALAJ ÉS A TALAJ HŐMÉRSÉKLETE

 

Ne tegyük ki gyümölcsfáinkat a talaj menti fagyoknak!

 

Már szó esett róla: a gyümölcsfával kapcsolatos összes művelet összefügg egymással. Ha bármelyiket is figyelmen kívül hagyjuk, vagy hanyagul kezeljük, az egészséges növekedés és a hozam rovására történik. Éppen ezért fontos tényező, hogy a rendelkezésünkre álló kert, milyen talajfelszínnel rendelkezik. Kárba veszhet minden munkánk, és mit sem ér a

szakismeretünk, ha nem megfelelő helyre telepítünk

06-talaj-homerseklet.jpg

6.ábra.                                 Talaj és hőmérséklet viszonya                                                

 

 Újra átgondolva: a jó termőhely megválasztásával rengeteg bosszúságtól kíméli meg magát a kertgazda, s ezt akkor is szem előtt kell tartani, ha a választási lehetőség szűkre szabott. Például, ha a terület dimbes-dombos. A síkfelületű termőhely nem okoz gondot a gyümölcsfa elhelyezésében, azonban, ha lejtős, vagy kombinált, vagy többszintes, a telepítésre szánt terület, ott számolni kell a talaj hőmérsékletének alakulásával, és a gyümölcsfafajtákat a szerint kell megválasztani. Csak példának említve: az őszibarackot, a kajszit soha ne az alsó szintre, vagy a mélyedésbe telepítsük. A mélyebb helyre inkább a szilva a dió (a dió kifejezetten jól bírja a hideget), esetleg a cseresznyefával próbálkozhatunk. Persze az sem elhanyagolható szempont, hogy a  lejtős rész észak, vagy dél felé néz. Észak felé néző lejtő a cseresznyefának is ártalmára lehet.

 

Mint tudni való, a meleg levegő a talaj felszínétől felfelé emelkedik. Ezzel szemben, a hideg levegő — a víz folyásához hasonlóan — lefelé árad. Ebből következik, hogy a leghidegebb levegő a legalsóbb szintre kerül. Így már érthető, hogy a talaj menti fagy a legalsóbb szinten viseli meg legjobban a fákat. Aki ezzel számol, ennek viszonylatában ültesse el a gyümölcsfáit, hogy a hideg levegő áramlása, minél kevesebb kárt tudjon tenni benne.

  

Mit tegyen az a kertgazda, akinek a kertje dombos, a lejtő hosszan elnyúlik, vagy túl meredek? Ebben az esetben a hideg levegő lefelé való áramlását csökkentheti. Hogyan?  A lejtő legideálisabb helyére sövényt ültessünk, vagy árkot ássunk csapdának. Ez bizony plusz munka, mégis megéri. Vannak országok, ahol sok kővel borított, ráadásul dinbes-dombos a terület. A szegény emberek mégis kihasználnak, minden talpalatnyi részt, és nem csak kerti

növényeket, de gyümölcsfákat is kinevelnek rajta.

 

A gyümölcsfaültetés konkrétabban: az alacsonyabb növésű gyümölcsfák esetében; például az őszibarack, Jonatán almafánál, esetleg a kajszinál, fontos, hogy a talaj legmagasabb pontjára kerüljön. Majd fajtától függően, ezeket kövesse a többi; almafa, körte, cseresznye, meggy aztán a mandula. A legalsóbb szintre kerülhet a szilva és a diófa. Ezzel az ültetési sorrenddel, a hideg levegő kevesebb kárt tud tenni.

 

A HELYES ÉS HELYTELEN METSZÉS

 

07-abra.sebses-rules-500.jpg

7 ábra                                           Sebzés és rügysérülés

7

 A gyümölcsfa nem csak akkor szolgálja céljainkat, ha jól megválasztott metszésmóddal termésre bírjuk, legalább annyi figyelmet érdemel az is, hogy helyesen végezzük-e a metszést, és mekkora, mennyi sebet ejtünk a koronában? 6. ábra. Például, ha ág vagy vesszőritkítást végzünk, soha ne csonkoljuk, hanem az elágazásnál, az ággyűrű közvetlen közelében, illetve az elágazás tövénél vágjuk le! A csonkolás a fertőzésnek ad szabad utat, vagy a beszáradással veszélyezteti az egész ág fejlődését.

 

08-abra.helyesen-eltavolitott.jpg

 

8-ábra.                      Helyesen eltávolított vastagabb ág forradása

 

 A visszametszésnél is legyünk óvatosak, kerüljük a rügy sérülését. Például ne kövessük el azt a hibát, hogy közvetlen a végálló rügy alatt metsszük el a vesszőt, de azt sem, hogy közvetlen a rügy felett, mert megsérthessük. Esélyt kell adni a rügynek a fejlődésre. Ha a vesszőnél vastagabb, például gallyat vagy ágat távolítunk el, a sebzés miatt rögtön kenjük be kenőccsel, hogy a gombák ne tudjanak rajta megtelepedni.

 

KORONA ALAKÍTÁSA, TELEPÍTÉS UTÁN

 

Figyelem, mielőtt belefognánk, a korona metszését nagy elővigyázatossággal kell végezni, amely fajtától függően 3-5 évre tehető. Ha nem szánunk időt rá, elkapkodjuk, nehezen helyrehozható. A korona (vázágak, mellék vázágak) kialakításánál, ha az oldalvesszőket visszavágjuk, a sudarat (vázágat) is vissza kell vágni. Ha a sudarat vágjuk vissza, az oldalvesszőkkel is tegyük ugyanazt. Ezt tekintsük szabálynak!

 

MESTERSÉGES KORONAFORMÁK

09-koronaformak-500-750.jpg

9.ábra                                             Koronaformák rajzzal

 

 Mesterséges koronaformák  típusai; 7. ábra, Szortállású sudaras 1. ágcsoportos, illetve ágemeletes sudaras 2. a kombinált korona 3. — itt a sudarat 2-3 ágcsoport után eltávolítjuk —, katlankorona 4. és a gömbszerű korona 5.

 

ÁGEMELETES SUDARAS (2) koronájú fa, erősen felfelé törő, a vázágak a központi tengelyen helyezkednek el. Az első évi alakító metszés — ha erre alkalmas és darabszámú vesszőt találunk a koronás oltványon — a metszést ugyan úgy indítjuk, mint a szórt állásún. Viszont a sudár magasságát, a legfelső ágtól számítva, legalább 70 cm. Magasságig vágjuk csak vissza.  Így, alakító metszéssel, három ágemeletet nevelhetünk ki a főtengelyen. Az első ágcsoportban 4-5, a következőben 3-4, a harmadikban 3 vázágat nevelünk 60 fokos szögállásban. Megeshet, hogy a vázág nem az ideális fordulatot veszi a növekedésben, de a fa kinevelője ne tévedjen, mert utólag nagyon nehéz korrigálni.   

  

Az ágcsoportos fa előnye, a természetes sudárnövekedés. Hátránya; a kinevelése hosszan tart, és későn fordul termőre. A felfelé törő cseresznye és a sudaras alma, körte, meggyfa kialakítására hasznos alkalmazni.      

 

A SZÓRTÁLLÁSÚ SUDARAS (1) korona csupán abban különbözik az ágcsoportos, ágemeletes koronától, hogy a vázágak, elszórtan, 30-40 centiméter távolságban helyezkednek el a központi tengelyen. Mivel a szórtállású koronán nincsenek ágcsoportok, a termőkort három-négy év múlva éri el. Ez a koronatípus elsősorban a kajszinál, szilvánál, és a szétterjedő almafáknál alkalmazható előnyösen.

 

A KOMBINÁLT KORONÁT az első években ugyan úgy alakítjuk, mint az ágcsoportos sudarast, csupán abban módosul, hogy a második-harmadik emelet felett, eltávolítjuk a sudarat — ez a kombináció, már a törpésítés egyik művelési módja. —   Lényege, a sudár eltávolításával a vázágak szélesedése veszi át az erőt. Előnye, hogy hamarabb éri el a termőkort, mint az ágcsoportos. Ezért, mivel a gyümölcsöt kényelmesebben elérhetjük, a szüretelés kevesebb munkával jár.

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

borosrobyka@yahoo.com

(B ROBI, 2016.03.02 16:39)

metszes