Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Metszés 6 rész

 

 

A téli metszést kizárólag a fagyérzékeny almatermésű fáknál érdemes alkalmazni, de akkor is

nagy körültekintéssel. Hátránya, a tavaszi metszéssel szemben, hogy a sebgyógyulás csak később következik be, viszont felgyorsíthatja az ágpusztulást.

 

Azt viszont jó tudni; a tavaszi fásmetszést, lehetőleg a rügyfakadást megelőző időszakban — zöldbimbós állapotban—, a lemosó permetezés előtt szükséges elvégezni. Ez alól (mint ahogy azt az alakító metszésnél alkalmaztuk), csak az őszibarack és a kajszi kivétel: ezek metszésével meg kell várni a piros bimbós állapotot. Ám mivel a lemosó permetezés is akkor esedékes, nem árt a permetlét gyengébbre keverni, mint a többi gyümölcsfánál, mert az erős permetlével visszafordíthatatlan kárt okozhatunk a gyümölcsképzésben.

 

A zöldmetszésbe, csak azoknak szabad belefogni, akiknek már van gyakorlatuk a fásmetszés terén, és el tudnak igazodni a gallyak között. Mivel egy kezdő számára a fás metszés is igen nehézséget jelent jelent, tegye meg önmaga hasznára azt a fáradtságot, hogy lombhajtástól, lombhullásig, kísérje figyelemmel a metszése eredményeinek alakulását, hogy különbséget tudjon tenni, a termő és a nem termő részek között. Esetleg melyik gyümölcsfa, melyik termővesszőn hozta a termését, és amelyik nem termett. Elgondolkodhat, vajon, miért nem? Ezzel a kíváncsiskodással, bárki olyan ismereteket szerezhet magának, amelyet a következő évben sikeresen alkalmazhat.

 

A zöldmetszésről még szó lesz a kiegészítő metszésnél. Tehát a zöldmetszés első időpontja június. Persze ebben az időpontban (ez a tenyészidő) inkább csak a fattyúhajtások, vagy a késleltető növekedés metszése jöhet szóba. Második időpont az augusztus vége, szeptember eleje, amely csak ritkító metszéssel jár. Előnyösebb a visszametszést tavasszal végezni, mert a korona átláthatóbb. Ha mégis a visszametszést is el kívánjuk végezni, ezzel megállítjuk  a folyamatban lévő csúcsi növekedés újra kihajtását. Ennek meg van az előnye, mivel a jelzett időben a tápanyagok jelentős része a fában már elosztódott, a visszametszett gally vagy vessző kevesebb tápanyagot veszít, mint a tavaszi metszéssel. Sőt, még azt is el lehet mondani, hogy az enyhe idő hatására, a sebgyógyulás hamarabb megy végbe, az mellett kedvezőtlenül hat a kórokozókra nézve. Például a kajszi kórokozok szaporodását, kifejezetten gátolja.

 

Bármely módszert alkalmazzuk, mindegyiknek van előnye és hátránya, így a nyárvégi metszésnek is. A hátrány abból következik, ha például a gyors sebgyógyulás ellenére, a hűvösebb idő késve érkezik. Ekkor olyan szerencsétlen helyzet állhat be, hogy a csúcsi növekedés leállása hatására, a nem kívánatos, erős mézgásodás okozza. Még abban az esetben is rizikót vállalunk, ha a meteorológia előre jelzése, metszés tekintetében kedvező.  Éppen ezért, ha bárkinek kétségei támadnak az előre jelzéssel szemben, vagy bizonytalan, lehet taktikázni!   Például, két részre lehet osztani a metszési munkálatokat; őszre és tavaszra. Nyár végén elvégezhetjük a ritkító metszést, tavasszal a visszametszést. Ezzel az eljárással, ha nem kedvez az időjárás, legalább a „veszett fejsze nyele” megtérül. Ám, aki arra törekszik, hogy minél nagyobb szakértelemmel végezze munkáját, maga is rájön, melyik módozat kedvezőbb a gyümölcsfái számára. Attól a kertgazdától pedig Isten óvja a gyümölcsfát, aki a hanyagsága, közömbössége révén, nem tiszteli benne az élőlényt és a sebezhetőségét.

 

 

KIEGÉSZÍTŐ METSZÉS FONTOSSÁGA ÉS HATÁSA

 

  Ha bárki is azt gondolja, hogy a tavaszi metszéssel és az azt követő permetezésekkel letudta a gyümölcsfáival való gondoskodást az tévesen ítéli meg a helyzetet. Igaz, a kiegészítő metszés nem tartozik a halaszthatatlan teendők közé, de előnyös, terméshozam javító hatással bír. Ezt a metszésmódot szaknyelven levélkoszorúra metszésnek nevezzük, amely hasonlít a háromrügyes metszéshez, de abban különbözik, hogy a beavatkozás nyár végén — a fa, még zöld állapotában —, illetve augusztus végén, szeptember elején történik.

 

A kiegészítő metszésnek figyelemre méltó előnyei vannak: a tavaszi metszés után is. A tenyészidő alatt, gyakran tapasztalhatjuk, hogy a gallyazaton, vagy egy-egy ágon, anélkül, hogy gyümölcsöt produkálnának, a hajtások erőteljes növekedésnek indulnak. E jelenségek, nem csak feleslegesen tápanyagot fogyasztanak, elvonva az értékes hajtásoktól, de sűrűsítik a koronát. A sűrű lombozatnak pedig az a veszélye, hogy hátrányosan beárnyékolja a gyümölcsöt, és késlelteti annak beérését.

 

 Persze más oka is lehet a lombozat elsűrűsödésének, mint ahogy már említésre került, tavaszi metszésnél is előfordulhat — különösen egy kezdőnél —, hogy valaki nem ismeri fel helyesen a fa növekedési erejét, és a ritkítás alkalmával nem hogy keveset, a kelleténél több erős gallyat hagy a fán. Ennek eredményeként, vagy elsűrűsödik a lombozat, vagy sima — nem termőrügyes — vesszők fejlődnek. Jóllehet a legkézenfekvőbb, a felesleges gallyazat végleges eltávolítása, előfordulhat, hogy éppen olyan helyet foglal el a vázágon, ami miatt hasznosabb megtartani. Például lyuk keletkezik a helyében, jóllehet termésre lehet kényszeríteni, vagy a gally hiánya előidézheti a fa egyensúlyának megbontását. Ezekben az esetekben tanácsos a levélkoszorúra metszést alkalmazni, hogy újabb mellék vázágakat, vagy éppen termőrészeket kapjunk.

 

23-alma-kiegeszito-zoldmetszes-500.jpg

23-ábra.                          Kiegészítő metszés és annak hatása a termésre

 

 Figyeljük meg a 17. ábra, A-B szerinti példát: Ha valamelyik ágon; kettő vagy három, függőlegesen álló, sima vessző fejlődött, mind a három vesszőt rövidre, illetve két levélhajtásra metsszük vissza. Ennek következményeként, a következő évben, a levél hónaljaiban termődárdák fejlődnek ki, a metszés helyén pedig újabb hajtások keletkeznek.

 

Más a helyzet a C-D szerinti ábrán látható példánál. Itt két hajtás, és alatta egy dárda fejlődött. Ebben az esetben, már nem célszerű a rövid visszavágás, mert a sima dárdának, nem a termővé alakulását váltaná ki, hanem kihajtásra késztetné. Ezért, csak az alsó hajtást metsszük vissza 1-2 levélhajtásra. A felső hajtáson pedig legalább három levelet hagyjunk meg.

 

Nem csak termésnövelő hatása van a levélkoszorúra való metszésnek, amiért érdemes elvégezni.  Például növényvédelmi szempontból sem elhanyagolható, mivelhogy az elsűrűsödött lombozat akadályozza a permetlé bejutását a levelek közé, így a kórokozók elszaporodhatnak. Megállapított tény; nem mindenkinek jut ideje — sokak nem is tartják fontosnak — a tenyészidő alatt is figyelni a fa lombozatát. Akkor kapnak a fejükhöz, jönnek rá a mulasztásra, amikor annak következményeként, kevés vagy elmarad a termés. Nehéz elképzelni, hogy aki kertészkedésre szánja el magát, mellékes számára a kidobott pénz.

Ha valóban nem jut idő a fa nyári gondozására, legalább a nyár végén szakítani kell rá. A nyár végén elvégzett zöld metszés, nem csak a termés mennyiségét növeli, de a tavaszi metszésnél az átláthatóság miatt könnyebben el lehet igazodni a vesszők tengerében, és időt takaríthatunk meg. Sőt, a bosszúságot is elkerülhetjük. Még egyszer: Ennél a metszésmódnál, mi a fő szempont? Az alma és a körtefánál, ne hajtásrügyek képződjenek, hanem termődárdák.

 

ELÖREGEDETT VAGY FIATAL GYÜMÖLCSFÁK KORONÁI IFJÍTÁSÁNAK FONTOSSÁGA

 

Mielőtt a termőre metszés ismertetése folytatódna, némi kitérővel ismerjük meg az ifjító metszés hatását a termésre, és mért olyan fontos az alkalmazása.

 

 A koronák ifjításának célja: a fiatal termőfák termőrészének metszéssel való megújítása, az idős fák elöregedett vázágainak, gallyazatainak leváltása, helyette új termőágak kialakítása. Konkrétan: Nem csak az elöregedett, a fiatalkorú gyümölcsfáknál fordulhat elő, hogy ifjító metszést kell alkalmazni. Az ilyen esetek közé tartozik, ha a felső koronarésznek, az alsóhoz viszonyítva, túl erős a növekedése, és e miatt az alsórész növekedése elmarad, vagy a termőalapok rovására a koronarész elsűrűsödik. Az is megtörténhet, hogy valamelyik alsóhelyzetű vezérág, a korona hátrányára túlzottan megvastagodik. Ezt kísérjük nagy figyelemmel, és sok bosszúságtól kíméljük meg magunkat. — Erről szó volt már az alakító metszés leírásakor is. — A nem kívánatos jelenség általában akkor áll elő, ha a ritkító metszés elmarad, vagy csak nagyon ritkán kerül rá sor. Ilyenkor a fa egyensúlyzavarral küszködik, és ez csakis az egészséges növekedés rovására mehet. Az okok között lehet még említeni, hogy a gyümölcsfák túl közel vannak egymáshoz, s ez által az életterük beszűkül. Ezek az esetek azok, amikor már a koronaalakítás során, az egyensúly visszaállítása érdekében, az ifjító metszést, feltétlenül be kell iktatni.

 

Olyan esetben, amikor a fiatal gyümölcsfát a felkopaszodás veszélye fenyegeti, vagy már létező jelenség, kétféle eljárást alkalmazhatunk; ha erős a felkopaszodás, az ifjító metszéssel, akár az ágak felét is vissza lehet vágni. Ha viszont a fa első harmadában van még termő gallyazat, akkor a vezérág egyharmadát távolítsuk el, ha mód van rá, oldalelágazásra. A lényege az eljárásnak, hogy a honalj részeken rejtőző alvórügyek kihajtásra kényszerüljenek.

Ne feledjük! Az ifjítás céljából a mellék vázág felének visszavágása a következő évben — persze, ha ősszel végezzük — vízhajtásokkal válaszol. Viszont alkalom adódik az új mellék vázágak kinevelésére. Ehhez pedig a legerősebbeket kell megtartani.

24-ifjito-metszes-500.jpg

24.ábra                                          Koronaifjítás

 

A megújító metszés másik alkalmazási módja, a gallyazat ritkítása. Ebben az esetben a megtartott vesszőket, visszametszés nélkül, hagyjuk csúcsrügyből nőni tovább. Így már a következő évben új hajtásokat nyerhessünk. Az elöregedett gyümölcsfák esetében, melyet nem lehet elkerülni — nem is szabad — az erős koronaifjítást végzünk, vagy a részleges, faátalakítást. Azonban figyelembe kell venni a fa fajtáját és mennyire ifjítható. Tekintettel arra, hogy a drasztikus beavatkozás óriási sebzéssel és a fertőzés veszélyével jár, tavasszal rügyfakadás előtt végezzük, vagy augusztus végén, szeptember elején. Ebben az időszakban kisebb a kockázata az ágpusztulásnak is.

 

Persze nem biztos, hogy rögtön felfigyelünk rá, ha a fa a kiöregedés előtt áll, jóllehet a felkopaszodás jelzi, hogy a következő évben kevés gyümölcs terem. Ezt ne is várjuk meg, ekkor már nem szabad az időt húzni, mert magától nem áll be javulás. Kezdjük el az ifjítást. Azonban itt már erőteljesebb metszést kell alkalmaznunk, mint a fiatal fák esetében, de végezzük munkánkat elővigyázatosan, mert mint mindent, a felújítást is el lehet rontani, s ezzel nem javítunk, hanem ártunk a fának. Amennyiben túl sok ágat szükséges eltávolítani, regenerációs hullám miatt tanácsos két évre elosztani.

 

A 24. ábra szerint, a gallyazat eltávolítását, fentről lefelé haladva végezzük a külső koronarészen. A fa felső harmadában akár két harmadát is eltávolíthatjuk a vázkaroknak és a mellék vázágaknak, és lehetőleg oldalelágazásra vágjuk vissza. Ezzel módot adunk, hogy a hónaljban lévő alapi rügyek kihajtsanak. A fa középső harmadában csökkentjük a gallyazat eltávolításának és a vázkarok visszavágásának mértékét, majd az alapon vegyük figyelembe a

felkopaszodást. Leghelyesebb, ha az alapon lévő gallyazatot mind megtartjuk, vagy alapi rügyre visszavágjuk.

 

25-abra-vizhajtas-500.jpg

 

 

 

25-ábra                              Vízhajtás szemléltetése

 

Ismét a -VÍZHAJTÁS!!! 12 oldal- Ne feledjük, minél vastagabb ágat távolítunk el, annál több VÍZHAJTÁS keletkezik. Ha tőből távolítjuk el az ágat, mert arra a jövőben nem lesz szükség, a megmaradt alvó rügyek kihajtanak, azt ismét távolítsuk el! De, ha új vázágat vagy mellékvázágat szeretnénk nyerni (kialakítani) a régi helyében, alaposan fontoljuk meg, melyik jó helyzetben lévő hajtást hagyjuk meg. Ekkor elkezdhetjük az ág alakító metszését.

 

Viszont, a csúcsi növekedés lassítása végett, vágjuk vissza a központi tengely végét is. Amennyiben ágemeletes fát alakítunk át, ne csak a csúcsát vágjuk vissza, hanem az egész ágemeletet.

 

A következő év tavaszán, már belefoghatunk a fa teljes átalakításába, és ebben az esetben is fentről lefelé haladva, mindig kisebb mértékű legyen az ágak visszavágása, hogy a fa terebélyessége megmaradjon. Aggodalomra semmi ok, a tápanyagelosztás nem okozzon komoly problémát.  Ezzel azt is elérhetjük, hogy a termőrész földközelbe kerüljön.

 

 Amennyiben a munkánkat jól végeztük, és a fa gyökérzete is eléggé egészséges, az új hajtásokból fejlődő koronán, 2-3 éven belül termőképletek fejlődnek. Ám, hogy ez így is maradjon, az átalakító ifjító metszés után, már csak gyengeritkító metszést alkalmazzunk!

 

26-abra.-seb-serules.jpg

26-ábra.               Ha ilyen sebsérülést látunk, azonnal kezelni kell

 

CSONTHÉJASOK -KAJSZI, CSERESZNYEFA, MEGGYFA, SZILVAFA METSZÉSMÓDJA

                                       

 MEGGYFA METSZÉSE: A meggyfa koronatípusát annak függvényében válasszuk meg; erős vagy gyengébb növekedésű fát telepítettünk-e? Például a középerősségű Pándy, a cigánymeggy, az Érdi bőtermő, stb., meggyfajtáknál, a csúcsi dominancia hatására, néhány év múlva a fa erősen felnyurgul. Éppen ez okból tanácsos a módosított koronaformát választani. Ezt már — a terebélyesedést figyelembe véve —, a második, esetleg harmadik ágcsoportnál eldönthetjük.

 

A meggyfa nyársakon, vagy hosszú vesszőkön hozza a termését, ám az erős visszametszést egyik fajta sem szereti. Ha erősen felfelé törő koronás fát ültettünk (erről győződjünk meg az oltvány megvásárlásánál), már a kinevelés kezdetétől fogva elkezdhetjük a terebélyesítést, ami azt jelenti, hogy a vázágakat a fa külső kerülete felé tereljük. (úgy is mondhatjuk, kikönyököltetjük) Ezt csak azzal érhetjük el, ha az első években középerősen metsszük vissza a vezérágnak meghagyott vesszőket. Azonban a termőkor elérése előtt, kizárólag csak gyenge metszést alkalmazzunk, hogy a terebélyesítés ne váljon a fa hátrányára.

 

Más eljárást alkalmazunk a középerős növekedésű vagy csüngő ágú koronaformáknál. Itt már az egész koronaalakítás alatt erős metszésre van szükség. Azonban a termőre fordulás után,

folyamatos ritkító metszéssel gátolhatjuk csak meg a korona elsűrűsödését. 

 

Vigyázat! A csüngő ágú meggyfák (ostornyeles formájú), — például a Pándí, a cigánymeggy —  esetében, az alakító metszés után, a visszametszést ne alkalmazzuk, helyette a ritkító metszést helyezzük előnybe. Miért? Emlékezzünk! Az ostornyélre emlékeztető, hosszú, csüngő vesszők virágrügyei a csúcson vannak. Ha a csúcsrüggyel rendelkező vesszőket visszametsszük, a termőrügyeket vágjuk le, így nem a termést segítjük elő, hanem a hajtásrügyek fejlődését. Ez különösen érvényes Pándy meggyfára, helytelen metszéssel hatalmasra nő, de gyümölcsöt alig terem. Viszont a túl hosszú vesszőt  tőből távolítsuk el, ha a gally elsürűsiti, azt is.

 

Ne feledjük! — itt is, akár az almatermésű fáknál — az elöregedett gallyazatot tőből távolítsuk el, vagy a legéletrevalóbb hajtásig vágjuk vissza, hogy újabb hajtások jöjjenek létre.

 

CSERESZNYEFA METSZÉSE: A cseresznyefa felfele törekvő, sudaras fa, mint például a Meteorfajta, mégis hajlamoa az erőr burjánzásra, elágazásra. A korona alakítás megválasztásánál az ágcsoportos sudaras a legjobb választás, mert így nincs a felfelé törő hajlama gátolva. A cseresznyefánál sokan nem vesződnek az ágemelet kinevelésével, már azért sem, mert a szórt állású hamarabb terebélyesedik és az ágai is, közelebb kerülnek a földhöz. Ebben van is igazság, de számolni kell azzal is, hogy néhány év múlva hamarabb nyurgul, mint az ágemeletes, és a vázágak hamarabb elsűrűsödnek.

 

Kétség kívül a cseresznyefa nem tűri a metszést, ezért már az alakítás kezdetétől fogva gyenge metszést alkalmazzunk! A metszés célja csakis a terebélyesítés és a magasságának korlátozása lehet. (ha korlátozzuk a magasságot, eleve növeljük oldal irányban a szélességet).Viszont, ahogy eléri a termőkort, bátran alkalmazhatjuk az ifjító metszést, egy hajtásig való visszavágással, hogy a túlzott növekedést, és a nem kívánatos villás elágazások létrejöttét csökkentsük (Jóllehet a cseresznyefát nem metsszük vissza, a villás elágazásnál az egyik hajtást feltétlenül távolítsuk el!). Éppen ez okból a rendszeres ritkító metszést is be kell iktatni. Ezzel a korai felkopaszodásnak is gátat vetünk.

 

CSERESZNYEFA a termését rövid termőképleteken: 4-5 centiméteres dárdákon, bokrétás termőnyársakon hozza. Ezek a termőrészek 4-5éven keresztül is képesek megtartani

termőképességüket. Még egy fontos tudnivaló: A cseresznyefa minden fajta, a homokos talajon is meg él. Azonban a homokos talajon a törzsét a minimálra méretezzük, az alsó ágait hagyjuk lahajlani, hogy a föld ne száradjon ki.

 

 SZILVAFA: A SZILVAFÁRÓL elmondható, hogy a legbonyolultabb koronafajta; ágas-bogas, összevissza növő, az ágain nehéz eligazodni, mert egymásba nyúlnak.  Az elültetés után sudárnak indul, majd átalakul GÖMBKORONA alakúvá. Legjobb szórt állású koronaformára kinevelni, 8-9 ábra szerint, aztán 3-4 év múlva a sudarat eltávolítani. A sudár eltávolításával a fa nem nyurgul, inkább terebélyesedik. SZILVAFÁK a termésüket nyársakon és hosszú vesszőkön hozzák, azonban hajlamosak az elsűrűsödésre. 

 

RINGLÓSZILVA:  A RINGLÓNÁL más a helyzet. Mivel kevésbé ágas-bogas, mint a szilvafa, ritkítani sem szükséges minden évben, sőt termőkorban metszeni sem kell.  

 

Szilvafa metszésmódja részletesebben

 

SZILVAFA: SZILVAFA ALAKÍTÓ METSZÉSE: A hagyományos, középmagas szilva (lehet besztercei vagy magbaváló) oltványt elültettük, ugyanúgy, mint az alma, körtefánál, válasszunk ki arányos távolságra 3-4 vázágnak való hajtást. Ezután kétharmadát vágjuk vissza külső rügyre, és a következő években is, a terebélyesedés érdekében, a vázágakat (a sudárhoz viszonyítva 45 fokos szögben, alsórügyes metszéssel) kifelé könyököltessük.

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.