Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

20-alma-harom-rugyes-visszametszes-hatasai-500-750.jpg 

Metszés 5 rész

 

Más helyzet áll elő a csonthéjasok szokásainak esetében. Itt már, — ahogyan a 12. ábrán látható —, a csúcson hajtásrügyek ülnek, a termőrügyek pedig a vessző oldalán, vegyes rügycsoportban helyezkedve. Következésképp, mivel a gyümölcsnek nincs fölérendelt szerepe a következő évi termőképlettel szemben, nem vonhatja el a tápanyagot, s ebben a pozícióban a termőképlet akadályoztatás nélkül, fejlődhet tovább.

 

Mindezek ellenére, a csonthéjas gyümölcsfáknál is előfordulhat, bár a szakaszos termés nem vonatkozik a rájuk, hogy egy kiadós, bő termés után, a következő évben alig, vagy egyáltalán nem hoz termést, hanem vegetál. Ennek egyik oka; a koránérő gyümölcsöknél kárt okozhat a tavaszi fagy. A másik ok, az előző évben, túlságosan meg volt terhelve a fa. Ám ez kivédhető! Hogyan? Itt is gyümölcsritkítással, semmiképp ne vegyük félvállról. Sőt, a ritkító metszés, a csonthéjasoknál is jó szolgálatot tesz, javítja a termőképlet kialakulását. De ne feledjük, mint ahogy már itt-ott említve lett, a fiatal fáknál a ritkító metszést csak módjával alkalmazzuk, nehogy a fa terebélyesedése rovására menjen.

 

ALMATERMÉSŰ FÁK METSZÉSMÓDJAI

 

 A metszésmódoknak bő a választéka, így nem csoda, ha egy kezdő számára — néha egy

gyakorlott kertészkedő számára is — dilemmát jelenthet eldönteni, melyik fánál, melyik a kedvezőbb. Főleg, amikor kezébe veszi a metszőollót, és neki veselkedik a metszésnek. Ez nem is csoda. Ha nem elég körültekintően, csak úgy sebtében végzi a munkáját, előfordulhat

 

— az almafáknál különösen —, hogy egy szem gyümölcsöt sem szüretel. Éppen ezért nem árt előre tudni, hogy az almatermésű fák — eltekintve a metszési módoktól — metszés igényei

 

többfélék, és a növekedésük sem egyforma. Vannak felfelé törők és terebélyesedők; hosszú és rövid szárközűek. Például a körténél: a Nyári Kálmán, a Diel vajkörte, stb. nem bírja az erős metszést. Nem is szabad erőltetni.

 

Az almafák esetében: a Húsvéti rozmaring, az Asztaházi piros, a Nyári fontos, stb., erős növekedésük miatt, a ritkító metszést kell előnybe helyezni. A Golden Delicióus, a ceglédi piros, mivel középerős növekedésűek, a középerős metszést igénylik. A Starking és az Egri piros kizárólag a gyenge metszést viseli.

 

 JONATHÁN ALMAFAJTA, kivételes helyzetű, és kivételes bánásmódot is igényel. Gyenge növekedésű, és hosszú szárközű, vékony veszőket nevel. Ennél a fajtáknál alkalmazhatjuk az erős visszametszést is, és a ritkító metszést is. Sőt szükséges is.

 

18-jonathan-alma.jpg

18.ábra                                          Jonathán visszametszése

 

A Jonathán almafa esetében azért is fontos az erős visszametszés, mert a lisztharmat hamar megtámadja, főleg az ágvégeken. Ám mielőtt bárki is nekiáll a metszésnek, átláthatóvá kell tenni a koronát. Ez a Jonathán almafánál a legfontosabb. Szabadítsuk meg a korona külső és belső területét a beteg, száraz gallyaktól, a vázágakat keresztező, vagy függőlegesen álló vesszőktől.

 

Az idős, elöregedett Jonathán almafáknál az ág végei már széthajlanak és leívelődnek a föld felé. Ez jellemző ennél a fánál, éppen ezért, sose feledkezzünk meg az ifjító metszésről, hogy az ágak felfrissüljenek, újabb hajtásokat hozzanak.  A vázágat vágjuk vissza egy vízszinteshez közel álló oldalhajtásra. Arra viszont vigyázzunk, hogy a visszametszés ne akadályozza a sudár növekedését. Ha ezeket betartjuk, minden évben szép, egészséges almát szüretelhetünk.

 

A fiatalkorú fáknál, a visszametszés nem okozhat problémát, mert a vezérágak még erős növekedésben vannak. Sőt, ha nagyon leívelődnek, az egyharmadát is levághatjuk. Azonban a korona belterületén (a felkopaszodás miatt is), csak gyenge ifjító metszést alkalmazzunk, és

attól óvakodjunk, hogy a termőrészeket érintsük!

 

 Az ifjító metszésről, a megfelelő helyen még szó esik.

 

AZ ALMATERMÉSŰ ALAKÍTÓ METSZÉSNÉL a módosított vagy a gömbkorona a legideálisabb, inkább ezeket válasszuk! Azonban az erős növekedésű körtefánál előnyt jelenthet az ágcsoportos sugaras.

 

METSZÉSZMÓDOK

 

Az összes metszési mód közül, háromféle kerül most megismertetésre: a ritkító metszés, a három rügyre való visszametszés, és a termőre metszés. Természetesen mindhárom metszési módnak az a célja, hogy a legtöbbet hozza ki a fából.

 

F o n t o s  t u d n i ! Ha a ritkító metszés mellett dönt valaki, ne hagyja számításon kívül, csak az erős és a középerős növekedésű, rövid íz közű, almatermésű fáknál alkalmazható. A gyenge növekedésűeknél ne kísérletezzünk, mert ellenkező esetben sok felesleges (vízhajtással) válaszol!

 

Miután megtisztítottuk a termőkorba lépő fát a felesleges — jobbára az alsó vázágakat érintő — gallyazattól, a függőlegesen álló és túl hosszú vesszőktől, a következő lépésként, a megtartott félhosszú termővesszőket — a sűrűségtől függően — ritkítsuk ki! — Az elsűrűsödött gallyazatnak, akár az egyharmadát is eltávolíthatjuk. — Ha módunkban áll válogatni a termővesszőkben, a termővesszők mellett, lehetőleg  a sima dárdákat, nyársakat hagyjuk meg. A 2-3 centis sima dárda és a 10-15 centis sima nyárs a következő év termőrészei. Amennyiben az alakítás alatt termést is hozott a fa, a letermett részt feltétlenül metsszük vissza, egy új hajtásig. Ha nincs új hajtás, akkor 2-3 rügyig. A következő év termését, mindig az előző évben kell megalapozni. Különösen érvényes az almatermésű fákra. (Gyümölcsfajtánként részletesebben a 6 oldalon).

 

 Mi is a termőnyárs? Egy éves új hajtás, csak hajtásrügyei vannak. Virágrügyek csak a következő évben fejlődnek ki.

 

HÁROMRÜGYES VISSZAMETSZÉS

 

A három alapi rügyre való, klasszikus metszési módot, inkább csak a gyenge növekedésű alma és a körtefák esetében lehet eredményesen alkalmazni. Ám, ha az ERŐS NÖVEKEDÉSŰ ALMATERMÉSŰ FÁKNÁL is a háromrügyes metszést alkalmazzuk, azt tapasztalhatjuk, hogy a rövid termőképletek helyet, erős, de nem termővesszők keletkeznek. Hogy ez ne történhessen meg,alaposan gondoljuk át, milyen fajta gyümölcsfát telepítettünk. A tévedést, már az oltvány megvételénél kiküszöbölhetjük azzal, hogy felvilágosítást kérük az eladó szakembertől, és rögtön feljegyezzük, melyet megőrzünk. Ezt minden oltvány vételékor tanácsos alkalmazni. 

 

  A három alapi rügyre visszametszésnek nem csak előnye, hogy vázágak erősödnek, hanem cél is, hogy a termőágakat közel tartsuk a vázágakhoz, és a csúcsi dominancia visszatartásával AZ ALAPI RÜGYEK, kényszerülve legyenek, a rövid termőképletek kialakítására.

 

Itt is a termőkorú fa van alapul véve, de érvényes a többéves termőfára is, bár azok termőrészei eléggé figyelemfelhívóak.

19-haromrugyes-m-540.jpg

19.ábra                                    Háromrügyes visszametszés   

 

 A telepítést követő első évben, az oldalvázágakon elhelyezkedő egy éves vesszőket, három ALAPI RÜGYRE metsszük vissza a 19. ábra szerint.

 

Második évben, az előző évi három alapi rügyből, várhatóan három erőteljes vesszőt kapunk, 20. ábra. Ezek közül, az (A pont szerint), a két felső vesszőt tőből távolítjuk el, az alsót pedig 4-5 rügyre visszametsszük. 

 

20-alma-harom-rugyes-visszametszes-hatasai-500-750.jpg

 20.ábra                        Háromrügyes visszametszés hatásai

 

Ha viszont a vessző nem éri el a 20 cm. hosszúságot, ez esetben a (B pont szerint) a vesszőt metszetlenül hagyjuk, vagy (A pont szerint) három alapi rügyre visszametsszük. Megeshet, hogy a három rügyből, a (C pont szerint), két vessző és egy dárda fejlődik. Itt már más metszést alkalmazunk; a sima dárdát megtartjuk, hogy termővé alakulhasson, helyette az alsó vesszőt távolítjuk el, a felsőt pedig 3 rügyre visszavágjuk. Azonban, ha a (D pont szerint), két dárda és egy vessző fejlődött, mindkét dárdát megtartjuk, a vesszőt pedig két rügyre visszavágjuk.

 

Aki eléggé figyelmes, az már felfigyelhetett rá, hogy az almatermésű fáknál, mindig a dárdát hagyjuk meg, és nem az erőteljesebb vesszőt. Éppen ezért, amennyiben nem tiszta előttünk, mikor kell kettő, vagy mikor három rügyre visszametszeni a következő évi termővesszőket, tekintsük át újra a 16. ábrán látható két éves termőrészeket (amelyeket az első évben három rügyre metszettünk). Például a (D pontnál) azért metszünk vissza két rügyre, hogy a vessző a fejlődés során, kevesebb tápanyagot vegyen el a dárdáktól, ilyen módon a következő évben termővé tudjon fejlődni. Más szóval, a dárdák számától és a vesszők erősségétől függ a gyümölcstermés. Ha sok rügyet hagyunk meg, a vessző nem tud termő, csak levélrügyeket kinevelni, de erősödni sem. Tehát, azt kell az almatermésű fáknál fontosnak tartani, hogy a dárdák a biztos termő vesszők 

 

A harmadik évben, ha pontosan végeztük a metszést, az előző évi SIMA VESSZŐKNEK, DÁRDÁKNAK, már termést kell hozniuk. Persze az is előfordulhat, hogy némely ágon nem termővesszők vagy termődárdák keletkeztek, csak simák. Ebben az esetben, már változtatni kell a metszési módon. Mégpedig úgy, hogy meg kell akadályozni, hogy a sima dárdák kihajtsanak — abban az évben már úgysem hoznak termést —, Inkább hagyjuk, hogy termődárdákká alakuljanak át. Ezt úgy érhetjük el, hogy a vesszőt nem tőből távolítjuk el, mint haszontalan tápszívót, hanem 1-2 rügyig visszavágjuk.  Ez az eljárás azért is hasznos, mert nem marad lyuk az ágon.

 

Lehet, az első elolvasásra bonyolultnak tűnik a metszésnek ez a módja, de megéri a fáradságot, hogy addig tanulmányozzuk, míg a lényeg képszerűen ki nem rajzolódik előttünk. Vigasztaljon mindenkit az a tudat, hogy három év tapasztalat után, már az ágra rápillantva, rutinból végezhetjük a metszést, és ez nagy előny, amikor már elterebélyesedett a fa, vagy esetleg újabb fákat is telepítettünk.

 

Vegyük át még egyszer!  Három alapi rügyre való visszametszésre azért van szükség, mert feltehetően kettő közülük termő vesszőké fejlődnek. A fent leírtak szerint a termővesszők és főleg a termődárdák hozzák a termést, a sima vesszők nem, azok csupán felesleges tápanyagszívók. Ezzel szemben a sima vesszőket mégsem szükséges véglegesen eltávolítani (csak, ha sűrűsítik a lombozatot), hanem két rügyre visszavágva, termésre kell kényszeríteni.

 

Amennyiben nem jól mértük fel a fa erősségét, és a következő évben sok sima vessző képződik, a hibát kombinált metszéssel helyre kell hozni. Először is, alaposan átnézve a gallyazatot, megritkítjuk, a túl erős vesszőket tőből eltávolítjuk, de a középhosszú vesszőkhöz nem nyúlunk, metszetlenül hagyjuk, és csak a következő évben, 4-5 rügyre metsszük vissza. Amennyiben termőnyársak is képződtek, a felettük lévő vesszőket távolítsuk el, illetve egyet két rügyre vágjunk vissza.

 

RENDSZERES TERNŐRE METSZÉS és MEGÚJÍTÓ METSZÉS

 

 A már említett az almatermésű fáknál a szakaszos terméshozamra is van megoldás, hogy e miatt, pénz és energia ne menjen veszendőbe. Hogy ez ne következzék be, a klasszikus metszés módot fel lehet cserélni a rendszeres termőre metszéssel. Nevezetesen: „Megújító metszésre.”  Ezzel a metszésmóddal, igaz, nagyobb figyelmet igényel, mint a háromrügyes, megvalósíthatjuk, hogy minden évben, kiiktatva a sok bosszúságot okozó, szakaszos terméshozamot, a fánk gyümölcsöt teremjen.

 

AZ ALMA MEGÚJÍTÓ METSZÉS RÉSZLETES LEÍRÁSA

 

Amennyiben a koronaalakítás megfelel az elvárásoknak, a 16. ábra szerint elkezdhetjük a

termő részek kialakítását.

21abra-almafa-3-eves-termore-500.jpg

 21.ábra                 Almafa  vázágának hároméves termőre metszése

 

 Az első évben, miután a felesleges gallyazattól, száraz ágaktól megszabadítottuk a fát — átláthatóbbá tettük a koronát —, következhet a mellék vázágak ritkítása. Kb. 20 cm . távolságra a középhosszú; ferdeállású és a vízszintest legjobban megközelítő helyzetben lévő vesszőket hagyjuk metszetlenül, hogy csúcsrügyből nőhessenek tovább, és a következő évben, mint két éves termővessző, gyümölcsöt teremjenek.

 

A második évben induljunk el egy újra egy mellékvázág gallyazatán. Az előző évben metszetlenül hagyott vesszőket — ezek már termőrügyekkel rendelkeznek —, a csúcsrügyből fejlődő új hajtással együtt (16 ábra szerint), vágjuk vissza. A visszavágásnál, annyi termőrügyet hagyjunk meg, amennyit optimálisan a vessző ereje elbírhat. Itt most lehetünk bátrabbak a visszametszéssel.

 

A harmadik évben, az előző évi két éves vessző letermett, vissza lehet metszeni. Ám a gyümölcs súlyától a gally lefelé ível, lefelé ívelés hatására a letermett részek mögött egy póthajtásnak kellett létre jönnie. Ezeket ismét, mint az előző évben, metszetlenül hagyunk, hogy csúcsrügyből fejlődjön tovább. Viszont, a tavalyi egy éves hajtást, az előző év gyakorlata szerint, virágrügyig termőre metsszük. 

 

Az ezt követő években a vezérágak egyre jobban megvastagodtak, a lombozat megsűrűsödött, ekkor már minden évben, végre kell hajtani  a ritkító metszést és legalább olyan fontos a túl erős vesszők eltávolítása.

 

Most pedig térjünk vissza a letermett gallyakhoz, amelyet egy termőrügyig visszametszünk,

így létre hozunk egy termőforgót.. Persze azt is megtehetjük, hogy a csúcsrügyből hagyjuk tovább nőni. Viszont ebben az esetben, a negyedik vagy az ötödik évben — a gallyazat erőnléte függvényében —, szükségessé válik eltávolítani, vagy visszavágni az egész elöregedett termőforgót egy vázághoz közeli hajtásig. Hajtás hiányában, egy hajtásrügyre. Annak nincs értelme, hogy egy több éves termésforgót termésre kényszerítsük, mert a vázág legyengülését eredményezi.

 

Azzal mindig számolnunk kell, hogy a kisebb növekedéserejű fáknál, az első termést hozó

időszakába, nem jön létre a póthajtás, de előfordulhat az is, hogy csak túl gyenge. Azonban a túl gyenge hajtással nem érdemes próbálkozni, mert a következő évben leszárad, és a helye üres marad. Megoldás ebben az esetben is lehetséges; például, mint a klasszikus metszéseknél, a gyenge hajtást alapi rügyre metszünk vissza. Ez olyan, mint az ugarra metszés.

 

Hasonlítsuk össze a három alapi rügyre metszést a megújító metszés különbözőségével. Ennél a metszésmódnál, nem az a fő célunk, hogy a közel tartsuk a termőágakat a vázághoz, itt lényegesebb, hogy a mellék vázág minél több póthajtás tudjon nevelni a termőrészek folyamatos kineveléséhez, mármint a folyamatos terméshozam elérése végett. Ennek elérése érdekében, ahogy a 16. ábra jól szemlélteti, minden egyes gallyazatnak háromféle termőképlettel kell rendelkeznie:  például letermett ágrésszel, Az ágon két éves termővesszővel (előző évben az még nem termett), és  mögötte egy éves olyan termőképlettel (vesszővel), amely csak a következő évben hoz termést.

 

Amennyiben több éves, háromrügyes metszéssel kezelt termő fánk van, egy megújító metszés után — aki már elég gyakorlatot szerzett, és jól meg tudja különböztetni a termővesszőket — áttérhet a rendszeres termőre metszési módra. Első év: felső egyéves hajtást felső rügyre metsszük. Második év: a felső kétéves hajtást tőből lemetsszük, az alsót érintetlenül hagyjuk. Ha folytatjuk ezt az eljárást, a harmadik évben, a második évben meghagyott vesszőt visszametsszük. Ez már a negyedik évben teremést hoz, a letermett ágat lemetsszük, az alsó vesszőt érintetlenül hagyjuk.

 

METSZÉS IDŐPONTJA-METSZÉS JELENTŐSÉGE

 

Mielőtt rátérnék a részletek ismertetésére, a tavaszi metszést akkor kezdjük, amikor a bimbók duzzadni kezdenek, az őszibarackot, kajszit (piros bimbós állapotában), de mindenképpen rügyfakadás előtt.

 

 A metszés helyes időpontjának kiválasztása sem elhanyagolható, igen komoly jelentőséggel bír a beavatkozás eredményére. Például a termés minősége és mennyisége függhet attól, hogy a visszametszett vesszők oldalrügyei nyugalmi állapota, milyen mértékű?

 

Mit is értünk ez alatt? Végezhetjük a metszést, akár télen is, mély nyugalmi — vegetációs — állapotba, vagy tavasszal, rügyfakadást megelőző időszakban, és végezhetjük nyárvégi, őszeleji, zöldlombos állapotban is (azöldlombos állapot, különösen az öszibarack fáknál, nagyon előnyös). Azon is ellehet gondolkodni, mely az a fiziológiai állapot, amely kedvezően vagy hátrányosan hat a gyümölcsfára. — A szomszédunk szokásait semmiképpen ne vegyük szentírásnak, legfeljebb, mint kezdőknek az első évben, mert nem biztos, hogy a mi fáinknak is megfelel, előbb tanulmányozzuk át a tudományos magyarázatokat.

 

22-oszibarack-nyarvegi-metszese.jpg

22.ábra                                   Őszibarack nyárvégi metszése

 

Tegyünk egy összehasonlítást a tavaszi és nyárvégi metszés különbözősége között. Tavasszal a természet megújhodása idején, a vesszők csúcsi részei magukhoz vonják a tápanyagok jelentős részét. Következésképp, ha ebben az időszakban metsszük le a csúcsi részeket, ez tápanyag veszteséget okoz, viszont a visszafogott tápanyagok elősegítik a fa erősödését. A nyárvégi, őszeleji viszonylagos nyugalmi állapotú zöldmetszés — ez már a letermett gyümölcsfákra vonatkozik — kevesebb tápanyagveszteséggel jár, mint a tavaszi metszés. Miért? A fa betöltötte a funkcióját, nyugalomba vonul. Ilyenkor a tápanyagok nagyobb része, nem a csúcs felé áramlik, hanem a gyökerekben és a fa vastagabb részeiben raktározódik el. A vesszők kihajtásától már nem kell tartani, ellenben a sebgyógyulás lényegesen felgyorsul, az ágpusztulás kizárt.

  

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

9024 Győr Babits M.u.75.

(Komjathy Gábor, 2011.02.04 14:02)

Kérem, szíves segítségét abban, hogy melyik az a 2
(fehér és piros) szőlőfajta, amelynek NINCSENEK
OLDALHAJTÁSAI ÉS GOMBÁKRA REZISZTENS.
BOZSIK GAZDA szólt róla állítólag a falurádióban,
de elérhetetlen.Kérem, ha ismeri a 2 fajtát
szíveskedjék megirni Tisztelettel, köszönöm