Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

 

Metszés 4 rész

 

A KATLAN NYÁRI METSZÉSE A nyári időszak alatt se hagyjuk magára a fát! Mint mindenfajta gyümölcsfánál, itt is előfordul, hogy egy-egy hajtás, a többi hátrányára, erőteljesebb fejlődésbe kezd. Hogy ez ne okozzon problémát, itt is a hajtás csúcsalatti részén csípjük ki a leveleket, hogy hátráltassuk a növekedést. (Szinte hihetetlen, hogy az alakítás első éveiben a levélkicsípésével, mennyire kordában lehet tartani a gyümölcsfák vázkarjainak túlnövekedését).

 

Tudnunk kell, miután előző évben eltávolítottuk a sudarat, a vázágkarok sudárként viselkednek, ezért is fontos, hogy egyformán növekedjenek. Itt már a csúcsi dominancia nem a felfelé való törekvésben nyilvánul meg, inkább a terebélyesedésre hajlik. Nekünk pedig segítenünk kell a külső kerület felé terelni, kikönyököltetni a vázágakat, és 45-50 szögállásban alacsonyan tartani.

 

HARMADIK ÉV:  a harmadik évben már bőven ad munkát a fa továbbnevelése. Például gallyritkítás, további oldalvázágak, és a termőrész kinevelése. Ezek, ha lehet, kb. fél méteresek legyenek, amelyeket az erősségétől függően metsszük vissza.

 

Miután a gallyazatót megritkítottuk, a megfelelő állású mellék vázágakat gyengén visszametszettük, a vázág sudarát, az előző évhez hasonlóan felére vágjuk vissza. A túl erős

és a túl gyenge (satnya) vesszőket, amelyek nem haladják meg a tíz centit — tőből vágjuk le.

 

A katlankorona kialakításánál gyakrabban előfordul, hogy a vázág végálló rügyeiből, nem megfelelő irányba, vagy helyen jön létre a hajtás. Szabaduljunk meg tőlük, mert úgyis csak bosszúságot okoznak, vagy ha szükség van rájuk, vágjuk vissza egy végálló, felfelé néző hajtásrügyre. Érdemes megszívlelni: A terebélyesítést sem lehet a végtelenségig növelni, legyünk mértéktartóak.

 

NEGYEDIK ÉV: Folytatjuk a fa tovább nevelését, a gallyazatok ritkítását, csupán abban módosul, hogy a vázágak és a mellék vázágak visszametszését egyharmadára kell csökkenteni. Ezzel szemben, mivel már bővebb termésre számíthatunk, a középhosszú termővesszők kialakítására, kell több figyelmet fordítani.

 

ÖTÖDIK ÉV: Az ötödik évben, bár még tart az alakító metszés, de már megelőzi a termőrészek szaporítása, a fa elsűrűsödésének megakadályozása miatt 50-60 százalékos ritkító metszés alkalmazni kell.

 

Jó, ha tudjuk! A központi tengellyel nem rendelkező katlankorona, a sudár hiánya miatt, hátrányban van a központi tengellyel rendelkező gyümölcsfával szemben. Nevezetesen; nehezen tudja megtartani az egyensúlyát. Ez különösen vonatkozik a törzsről nevelt vázágak esetére. Például fennállhat annak veszélye, hogy idővel, valamelyik vázág behúzódik a sudár helyére, és úgy viselkedik, mintha sudár lenne. Éppen ezért nem szabad a törzs magasságának maximum 90 cm-nél hosszabbnak lennie. Vagy pedig a vázágak elágazása szögét kell közelebb vinni a vízszinteshez.

 

Ha megfigyeljük, észrevehetjük, nem csak a vázágak, a hajtások is tiltakoznak a beavatkozás, a kifelé terelés ellen. Abban az irányba próbálkoznak növekedni, ahol a tér nincs elfoglalva. Ebbe besegít a napfény is. Ellentmondásos, de igaz! A sudaras korona kifelé növeli szívesebben a hajtásait, a sudár nélküli, befelé. Ezért fejlődnek a katlankoronában olyan gallyak, amelyek egymást keresztezik. Csakis a folytonos ritkítással védekezhetünk ellene.

 

VÁLTÓVÁZAS ŐSZIBARACK-KATLANKORONA

 

A váltóvázas vagy váltókarú (ARDOUIN-féle) koronatípus, a katlankoronával szemben, jelentős előnyökkel rendelkezik, ami miatt érdemes próbálkozni vele. Először is, kevés szakértelmet igényel, jóllehet teljesen tudatlanul mégsem eshetünk neki. Másodszor, ami növényvédelmi szempontból sem elhanyagolható, hogy metszési módja miatt, kevesebb sebzéssel jár. Harmadszor pedig, már a második évben gyümölcsöt terem. Az sem elhanyagolható szempont, hogy kis területet igényel. Annak ellenére, hogy ennek a koronatípusnak kinevelése bárki kedvére szolgálhat, azoknak a kertgazdáknak jelent nagy előnyt, akiknek elfoglaltságuk miatt, kevés idejük marad a nagyobb munkát igénylő katlankorona megmunkálására. Sőt azok számára is kedvező, akiknek nincs türelmük kivárni, hogy a fa gyümölcsöt hozzon.

 

A váltóvázas koronatípus lényege, hogy a kineveléssel együtt, termőre metszhetjük. Ez alatt azt érthetjük, hogy a mellék vázágak kinevelése és a fa terebélyesítése elmarad. Ezáltal, mivel a lombozat elsűrűsödése kizárt, a megvilágítása biztosítva van, elősegíti a gyors termést és a beérést. A fa terebélyesítésének elhagyása miatt gazdaságosan el tudjuk helyezni, és a fő érdekessége, hogy mindig páros számú — a 15 ábra mutatja — 4-6, esetleg, a koronás oltvány erősségétől függően, 4-8 vázágon hoz termést. Persze a mohóság itt se kifizető.

 

15-abra-valtovazas-katlan-540.jpg

 15.ábra                                          Váltóvázas katlankorona

   

Itt most koronás oltvánnyal 4 db. azaz két páros vázággal indulunk. 70-80 centiméter törzsmagasság felett, válasszunk ki, körkörös elhelyezésben, 4 db. vesszőt. Ami marad, alatta és felette, a sudárral együtt távolítsuk el, a meghagyott vezérágakat pedig 4-5 rügyre vágjuk vissza!

 

A vázágak felén termővesszőket, a másik felén, ugarra metszett vesszőket alakítunk ki. Igen

ám, a vázágak szerepét minden évben változtatni szükséges: az egyik évben, a páros vázág egyike hozza a termést, míg a másik ugarra van metszve, a másik évben fordítva. Kezdetben előfordulhat, hogy a termő vázágon kevés a termővessző, az egyensúly megtartása miatt a következő évben helyre lehet hozni.

 

Ha a telepítésnél — a leírtak alapján — megfelelőképpen jártunk el, sok félhosszú termővesszőt kaptunk. Ezeket nem metszünk vissza, mert nincs szükség az elágaztatásra, hanem, a sűrűségtől függően, 25-40 cm. távolságra kiritkítjuk. Itt most, kizárólag, csak a félhosszú termővesszőket tartsuk meg! Ez lesz a termő vázág. A termő vázág párjain, 2-3 rügyre visszametszett, ugarvesszőket hagyunk, a vázágak végeit pedig, egy-egy végálló rügyre metsszük vissza.

 

Ha az oltvány vásárlásánál nem található olyan koronás oltvány, amelynek vesszőelhelyezése megfelelő, nem történik késedelem, suhánggal is lehet indítani. Ebben az esetben, mindenképpen ősszel végezzük az ültetést, hogy tavaszra meglegyenek a vázágkezdemények, és a következő tavaszon termőre lehessen metszeni.

 

Itt is érvényes az a tétel; amennyiben azt tapasztaljuk, hogy tenyészidőben valamelyik vázág — a többi hátrányára —, vagy a termővessző erős növekedésnek indult, a csúcs alatti leveleket csípjük vissza. Ha pedig túl erős a növekedés, egy megfelelő másodlagos hajtásig vágjuk vissza. A fa termési eredménye múlik azon, elég gondosan végeztük-e a munkánkat?

 

GYÜMÖLCSFA TERMŐVESSZŐK-TERMŐRÜGYEK

  

 Az őszibarack középhosszú temővesszőnek két fajtája ismeretes: teljes termővessző és fogyatékos termővessző. Közöttük a különbség; a teljes termővessző oldalán hármas rügyet — két virágrügy között egy hajtásrügyet hordoz. — A fogyatékos termővesszőn viszont a termőrügyek, egyedül vagy kettesével állnak hajtásrügy nélkül. Mindkettő csúcsrügye hajtásrügy.

 

Sima termőnyárs: az almatermésű fák termőrészei, 5-15 cm hosszúak, csúcsán vegyes vagy átmeneti rüggyel. Megtalálható még az őszibarack, a kajszi és a szilvafán is.

 

Javaslom mindenkinek, aki fa telepítésére szánja el magát, alaposan tanulja meg a termővesszők tulajdonságait, mert a termőre metszésnek ez a tótumfaktuma. Nem mindegy, hogy a termőre metszésnél csak a hajtásrügyet nyirbáljuk meg, vagy a termőrügyik metszünk vissza. Ez különösen vonatkozik az almafára. Ha megfeledkezünk a rá utaló szabályokra, előfordulhat, hogy kevés termővesszönk lesz, de annál több termést nem hozó.

 

16-abra.-termovesszok-500.jpg

16. ábra.                                    Termővesszők-termőrügyek

 

 

16-2-abra.-termovesszo-2-540.jpg

 

 

16.-2.ábra.                       Alma-körte vegyes rügyes termőnyárs és termődárda

 

  16. ábrán látható középhosszú termő vesszők: 1-2. teljes és hiányos őszibarack, 3. alma, csúcsán vegyes rügycsoport, 4 cseresznye, 6 sima termőnyárs, 5 dárdás termőnyárs, 8

bokrétás termő dárda-termőbog 7 sima dárda-termőbog

 

Dárdás termőgally: 16-2 ábrán szintén az almatermésű fák több éves, legértékesebb termőrészei. Elágazódva, egy éves termőrészekből alakul ki. 

 Bokrétás termőnyárs: 7, a cseresznye, megy és a mandulafa termőrészei, 3-4-5 cm. hosszú, csúcsán bokrétás virágrüggyel körülvett hajtásrügy. Javaslat a kezdőknek: Amikor először termést hoz a cseresznye, meggy, akkor lehet legjobban felismerni, mit jelent a 3-4-5 centis, bokrétás termőnyárs. Persze megnézhetjük a szomszéd termőfáján is.

 

Termőbog: 8, alakjáról jól felismerhető, többéves, igen értékes termőrészei az almatermésű fáknak, kocsányos sejtburjánzásból keletkezik. Ezek a körtefának is legfontosabb termő részei, vigyázzunk, hogy metszéskor meg ne sértsük! Itt is kíváncsiskodhatunk a szomszéd termőkorú fájánál. A KÖRTEFA METSZÉSÉNEK LEÍRÁSA és képi ábrázolása 33.ábra, megtekinthető a 8 oldal végén.

 

A gyümölcsfák termőrészeinek megismerése után, ismerkedjünk meg, hogyan alkalmazzuk a metszéseket.

 

Amennyiben suhánggal indítjuk a telepítést, alapi rügyre metsszük vissza. (Az alapi rügy a suháng rügykezdeményei). Azonban arra ügyeljünk, ne csonkolást végezzünk, mert a hajtás elszáradását idézhetjük elő vele. Más a helyzet a termőre metszésnél:  a termőre metszésnél, az 5. ábra szerint, inkább az erős — három rügyre való — metszést alkalmazzuk. Ha egy hajtásból a következő évre, termővesszőt szeretnénk kapni, abban az esetben, egy vagy két rügyre, azaz ugarra metsszünk. A gyümölcsfáknál az ugarra metszés, 1-2 rügyig, nem termő, csak hajtás rügyre való visszametszés.

 

Másodlagos hajtásig metszünk, ha az ágat más irányba akarjuk terelni. Ilyenkor gyenge metszést alkalmazunk.

 

Végálló rügyig — mint ahogyan már megtanultuk, hajtás rügyig — akkor metszünk vissza, ha az ágat vagy vesszőt növekedésre akarjuk serkenteni. Azonban, ha a következő évben az ágon póthajtást is szeretnénk nyerni, termőrügyig, azaz virágrügyig metszünk vissza. (Miért is?) Az esetben, ha a vesszőn a virágrügy előtt nincs hajtásrügy, kénytelen a virágrügy mögött kihajtani, a virág pedig nem hoz termést.

 

Ha a bemutatott rajzon nem tudunk (főleg az almánál, körténél), a rövid a hosszú termőnyárs és a termővesszőn eligazodni, íme, még egy magyarázat. A dárda: 3-5 cm termőrész, a végén (csúcsán) jól látható a vegyes termőrügy. A termőnyárs hosszabb a dárdánál 5-15 cm. a végén ugyancsak termőrügy, az oldalán nincs termőrügy. Metszeni egyiket sem szabad. A termővessző: akár 40 centire is megnő, melyet fajtától függő erősséggel visszametszünk. A jól termő fán találhatunk olyan 2 éves gallyakat, amelyek berakodtak termődárdákkal.

 

Ha azt gondoljuk, az alakitó metszés befejezésével megszabadultunk egy gondtól, tévedés. Az alakító metszést követi a fentartó metszés, amely áll a visszametszésből, a ritkíró metszésből, és ha szükséges a frissítő metszésből. Ezekről szó lesz a megfelelő hely leírásánál

Ha azt g,,,,,,,,,,,,ondoHaljuk

 

KÜLÖNBÖZŐ METSZÉSMÓDOK

 

Nem könnyű feladat elé néz az a kezdő, akinek el kell döntenie, melyik gyümölcsfánál, milyen metszés módot, és milyen erősségű visszametszést alkalmazzon. Főleg akkor nő a dilemmája, ha a telepítést is, a metszést is, az előző tulajdonos végezte, így nem ismerheti az alapszabályokat.  Olyannak tűnhet előtte a gyümölcsfa lombozata, mintha olyasmire kényszerülne, hogy abszolút laikus módon át kellene szabnia egy öltönyt. Amikor felnéz a fára, kész labirintus a lombok között megkülönböztetni a termő és a nem termő vesszőket.

 

Szerencsésnek mondhatja magát az az újdonsült kertgazda, akinek érzéke van a kertészkedéshez, azonban azoknak is boldogulniuk kell, akik, majd meglátjuk alapon, kezdenek bele. Akár így, akár úgy, a kezdeti nehézségek leküzdésére, útmutatást adhatnak a szakkönyvek (a jó szakkönyvek) alapos áttanulmányozása. Persze a szakkönyv sem jelenti azt, mintha bárkinek is kezét fogná munka közben. Az alapos szemrevételezést, az odafigyelést, senki nem kerülheti el!

 

METSZÉS HATÁSA A TERMÉSRE

 

Gondoljunk arra, bárhol metszünk bele a fába vagy vágunk vissza a gallyazatban, mindig történik velük valami; ez lehet jó is, és rossz is. Ha termést várunk a gyümölcsfától — akár sudár, akár katlan koronát nevelünk, tudatosan, előre meghatározott szabályok szerint kell a metszést alkalmazni. Gyümölcstermés tekintetében, kétféle metszést különböztethetünk meg: a visszametszést és a ritkító metszést. Fontosság tekintetében nincs különbség. Azonban a saját belátásunk szerint, bármelyik metszést alkalmazzuk, mesterségesen kényszerítjük a gyümölcsfát bővebb és jobb minőségű termésre. Ha a metszésnél ezt tartjuk szem előtt, biztos keveset hibázunk.

 

A vezérágak, vagy vesszők eltávolításánál visszametszést végzünk. Ennél a műveletnél győződhetünk meg, hogy a visszametszésünk, milyen hatást gyakorol a termésre, mivel már megtanultuk, a tápanyagok nagyobb részét, a hajtások, vesszők, a csúcsaikban hordozzák.

17-abra-ritkito-metszes-500-750.jpg 

 

 

17.ábra                                        Visszametszés és ritkító metszés hatásai

 

A csúcs eltávolítása viszont szerves anyagveszteséggel jár. Ám a visszatartott erő hatására a hajtás, nem csúcsrügyből fejlődik tovább, hanem a vessző oldalán tör ki. A termőre metszésnél — a csúcsától megfosztott vesszőre nézve — visszametszés erősségétől függően — az 5. ábrán láthatóan — hátrányos lehet, mert a kelleténél erősebb és hosszabb oldalvesszők keletkeznek. Ennek következtében, bár a vessző teljes hosszában berakódik virággal, csalóka eredménnyel, mert csak kevés gyümölcs kötődik rajta.

 

A ritkító metszés alkalmával, a csúcsrügyeket nem metsszük vissza. Ahelyett a vesszők egy részét — az erős növekedésűeket, és a függőleges helyezkedésűeket —, a lombozat sűrűsége függvényében, tőből távolítsuk el, ha kell, akár 60-70 százalékban is. Ezzel az eljárással, az ágakon megtartott vesszőket nem éri tápanyagveszteség, megtarthatják csúcsi dominanciájukat, és zavartalanul, csúcsrügyből fejlődhetnek tovább. Mivel a regenerációs hullám elmarad, a metszetlenül hagyott vesszők lényegesen több termést hoznak. Azt viszont tudni kell, a ritkító metszés, hátrányosan visszatarthatja a fa növekedését. A növésben lévő fiatal fáknál, a gallyazat ritkításánál, legyünk körültekintően óvatosak! Például lehet az egyik évben az egyik, másik évben a másik metszésmódot alkalmazni, jóllehet ehhez már némi

gyakorlat is szükséges.

 

Bár a metszés erősségét, a fa erőnléte határozza meg, vegyük példának egy 50 százalékos visszametszést, 16. ábra, és egy ugyanolyan (50 százalékos) erősségű ritkító metszést, aztán hasonlítsuk össze a kettő eredményét. Ebből az következik; amelyik vessző felét visszametszettük, éppen a tápanyag nagyobb részétől fosztottuk meg. Ezzel szemben a ritkító metszés alkalmazásával, a vesszők felét távolítottuk el, tőből levágva, míg a másik felét csúcsrügyével és tápanyagával együtt megtartottuk. Ezzel az eljárással, nem csak olyan középhosszú termővesszőket nyerünk, amelyek növelik a termőhajlamot, de egyben megakadályozzák a lomb elsűrűsödését is. Ha módunkban áll, mind a kétfajta metszést alkalmazni, próbálkozzunk! Majd hasonlítsuk össze a termésre való hatását.

 

A terméshozamnál megtapasztalhatjuk: a ritkító metszés, jóllehet visszatartja a korona növekedését, ellentétben a visszametszéssel, termésnövelő hatással bír. Sőt, a nagyobb hozam ellenére a gyümölcsök nincsenek a vesszőn úgy összezsúfolódva, mint a visszametszés alkalmazásával. Ez előny a gyümölcsritkításnál is.

 

SZAKASZOS TERMÉSHOZAM ALMATERMÉSŰ ÉS CSONTHÉJAS FÁKNÁL

 

 Jóllehet nem tudományos alapossággal, már sok mindent megismertünk a fa életéről, és amelyeket elengedhetetlenül fontos tudnunk, hogy előre léphessünk. Most ejtsünk szót a gyümölcsfák tulajdonságairól. Mondhatjuk úgy is; a szokásairól. Például, vajon mi lehet a szakaszos terméshozam oka, amely jobbára az almatermésű fákra jellemző, és nem kis bosszúságot okoz az almatermelőknek. Az egyik évben majd megszakad a fa a gyümölcs súlyától, a másik évben alig hoz valamit, vagy semmit.

 

Gondoljunk arra, már az alakító metszésnél sem mindegy, hogy gyümölcsfajok szerint az elágazások, milyen szögű helyzetet foglalnak el a főtengelyen. Például a felfelé törő sudaras cseresznyefát nem kényszeríthetjük arra, hogy felvegye az őszibarack katlankorona formáját. Ugyanez a helyzet, a különböző gyümölcsfaj termőképletek kialakulásának szokásaival is.

 

A termőrészek részletes ismertetésénél, már megismerhettük, hogy a termőrészek rügyei, gyümölcs fajtánként, hol helyezkednek el a vesszőn. 12. ábra. [Az őszibarack csúcsrügye hajtásrügy, az almatermésűek csúcsrügye vegyes vagy átmeneti rügy, a cseresznye csúcsán virágrüggyel körülvett hajtásrügy.] Most nézzük másszem szögből! Például, hogyan helyezkednek el a gyümölcsök az ágakon, és minek a hatására különbözhetnek? Továbbá, az almatermésű fáknál, mért gyakoribb a szakaszos termés, miben tér el a csonthéjasok szokásaitól?

 

 A magyarázat egyszerű. Mivel az almatermésű fák virágrügyei a termővessző csúcsán ülnek, vegyes rügycsoportban, a termés is ott fejlődik ki. Igen ám, viszont a következő évi termőrügy a gyümölcs mögött, a levél honaljában bújik meg. Mivel az alma és a körte, későn érő, a gyümölcs fejlődése egybeesik a mögötte lévő termőképlet fejlődésével. Ennek a termőképletnek elhelyezkedése, hátrányos helyzetet teremt a következő évi gyümölcs kialakulására. Hogyan? A termőképlet csúcsán fejlődő gyümölcs fölérendelt szerephez jut, a mögötte fejlődő, következő évi hajtásokkal szemben; elvonja a tápanyagokat és a hormonokat. Ezért az alárendelt termővessző a következő évben nem hoz termést, hanem vegetálni kényszerül. Ez a magyarázata az almatermésű fák szakaszos terméshozamának. Egyik évben sokat terem a fa, a következő évben alig. Ezt a hátrányt, csak azzal tudjuk kivédeni, ha kíméletlenül alapos gyümölcsritkítást végzünk. Akinek kevés gyümölcsfája van, viszont kiskorú gyerekei vannak, annak mindenképpen megéri a ráfordított idő.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.