Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Metszés 3 rész

 

 

A kombinált koronaformát alkalmazhatjuk még az ifjító metszésnél, és a kiöregedett ágcsoportos, szórt állású gyümölcsfák esetében is.

 

Az ifjító metszésnél, miután a sudarat eltávolítottuk, a vázágakat, az ifjító metszés szabályai szerint, néhány felfelé ívelő oldalelágazásra vágjuk vissza. Igen ám, de a sudár eltávolításával a következő évben, az erős visszametszés hatására, a metszés helyén előtörnek a vízhajtások, és a fattyúhajtások, amelyek a nem kívánatos helyen jönnek létre. Ezek felesleges tápszívók, nincs rájuk szükség, tőből el kell távolítani őket (A vízhatások is fattyúhajtások, csupán abban különböznek, hogy a vízhajtások a levágott ág helyén törnek elő, a fattyúhatások olyan helyen is előbújnak, ahol nincs rájuk szükség), hogy a fa elsűrűsödését megakadályozzuk. Azonban, ha szükség úgy kívánja, például, ha egy mellék vázág rossz helyen fejlődött, vagy már elöregedett, és az eltávolítására kerül sor, a vízszinteshez legközelebb álló fattyúhajtást, vagy vízhajtást hagyjuk meg, és vágjuk vissza. Ebből a hajtásból, egy újabb mellék vázágat nevelhetünk ki.

 

A koronaalakítás visszametszésből és ritkító metszésből áll; mindkettő mértékét a fajta növekedési ereje határozza meg. A visszametszésnél háromféle metszésmódot alkalmazhatunk: az erős, a középerős és gyenge, ahogyan az 5. ábrán látható. Ne sajnáljuk az időt újra és újra elolvasni, hiszen két-három év eltelte után a metszés, már gyakorlattá válik.

 

  VÉLEMÉNY: Nem kőbe vésett szabály az ágemeletes fa kialakítása. Aki előre tudja, és számba veszi, mennyi időt tud majd áldozni a fák kinevelésére, semmit nem veszít, ha a szórtállású korona (a katlan kivételével) kialakításánál dönt. Két példa: A szórtállású magától abbahagyja a csúcsi növekedést, a gömbalakú fa fajta pedig magától felveszi a gömbalakot.

 

 A MESTERSÉGES KORONAFORMÁK közül, először a szórt állású sudaras, aztán a katlankorona kinevelését ismerhetjük meg.

 

SZÓRÁLLÁSÚ KORONA  ALAKÍTÓ METSZÉSE, EGYBEN A KAJSZI METSZÉSMÓDJA IS.

 

Koronás oltvánnyal indítunk, de előbb essen szó a suhánggal ( vagy facsemete)való ültetésről. A suhángot olyan magasságban metsszük vissza, hogy a koronatípusnak megfelelően, a kívánt helyen (minden oldalon) jöjjenek létre a hajtások. Ha az oltványt szerencsésen választottuk meg, későbbiekben a koronát már úgy alakítsuk, hogy a vázágak kedvező irányba fejlődjenek. Persze ehhez az is szükséges — mint az ágemeletes esetében —, akár suhángot, akár koronás oltványt ültetünk, a koronát csak akkor nevelhetjük a kívánalmainknak megfelelően, ha az oltvány megvásárlásakor alaposan megvizsgáltuk a vesszők vagy a vesszőkezdemények helyzetét. Fontos, hogy a vesszőkezdemények, már eleve, körkörös helyzetben legyenek. Figyelmetlenséggel a gyümölcsfa féloldalasan nőhet. Előfordulhat, hogy a meghagyott vessző a következő évre elszárad, és üres marad a helye. Általában az elszáradt vessző alatt új hajtás keletkezik: abból neveljük ki a vázkart. Ha a vessző T alakúra sikerül. madzaggal emeljük meg, és kössük a sudárhoz. Egy-két év múlva magától nő a megfelelő irányba.

 

Nem túlzás azt állítani, aki a fa szeretetéből adódóan, vagy akár hobby szinten áll neki a gyümölcsfa ültetésének, az szabályosan, tetszése szerint, meg komponálhatja — fajtán belül — gyümölcsfa koronáját. Persze nem csak a kezdő, a gyakorlott kertgazdával is megtörténhet; csak a következő évben figyel fel rá, hogy némely ág nem az elképzelésnek megfelelően fejlődött, ám, némi fantáziával, a jó irányba nőt hajtás vagy levélrügyekig való visszametszéssel, még helyre hozható. Nem sok eltéréssel utol éri a többi ágat. 

10-abra-szortallasu-metszese-540.jpg

11-abra.-szortallasu-metszese-540.jpg

10-11.ábra                    Szórt állású korona alakító metszése

 

Alakító metszés részletesebben

 

 ELSŐ ÉV: A koronás oltványon felmérjük a törzs magasságát, kb. 80 cm. Aztán a kimért törzsmagasság felett elhelyezkedő vesszők közül kiválasztunk hármat-négyet — a vessző helyzetétől függően — lehetőleg úgy, hogy a távolságuk azonos magasságban legyen, körkörös elhelyezkedésben. — Ezek képezik majd a vázágakat. — A többi vesszőt, alatta is, felette is, el kell távolítani.

 

 A megmaradt vázág vesszőit, az almatermésűeknél 3-6 rügyre, a csonthéjasoknál 2-3 rügyre metsszük vissza. A korona feletti sudarat, a fa tengelyét, az utolsó vázág kezdeménytől számítva, 30 cm. magasságban vágjuk vissza.

 

A sudár visszametszést oly módon kell alkalmazni, hogy a végálló rügy, a sudár ellentétes oldalára essen, majd a következő évben, az előző év ellentétes oldalára. Így érhető el, hogy a vázágak körkörös elhelyezésével, a fa egyensúlyban marad. Viszont a vázágak visszametszésénél lényeges, hogy a végálló rügyek; felfelé néző helyzetűek legyenek. Csakis így érhetjük el, hogy megfelelő szögállású vázágakat neveljünk. A felfelé néző végálló rügyet, ne keverjük össze a felfelé törő, 90 fok szögállású, már kifejlett vesszővel.

 Metszés 4 rész

 

 MÁSODIK ÉV: Ha az előző évben lelkiismeretesen dolgoztunk, a második évben jobbára annyi a feladatunk, hogy fokozott figyelemmel figyeljük az ágak alakulását, a felesleges, rossz irányba növő vesszőket távolítsuk el, hogy a következő évben se tornyosuljon fel a munka. Sőt, ilyenkor tanulhatunk legtöbbet, amelyet a következő években nagyszerűen hasznosíthatunk.

 

A tavaly megtartott vázágak vesszői, vagy a vázágkezdemények végálló és oldalrügyeiből, új ágak keletkeztek. Mivel már megalapoztuk a fa vázág rendszerét, most már azokon folytatjuk a mellékvázágak alakítását. Az első-második években még nincs szükség termővesszőre, ezért az oldalvezérek kiválasztása marad a fő feladatunk. Lehetőleg úgy válogassuk ki a hajtásokat, hogy minden vázágon egyforma számban legyenek, de ne maradjanak egymáshoz közel állók, függőlegest mutatók — ezekre nincs szükség —, tőből távolítsuk el!

 

Tételezzük fel, hogy az előző évben megfelelő erejű volt a visszametszés; ebben az esetben — ha fajtától függően, 50, esetleg 70 centiméter hosszúságú vesszőket találunk —, a középerős metszést alkalmazzuk! Lásd az 5 ábrát! Ha viszont a vessző meghaladja a 70 cm. hosszúságot, célszerű a gyenge metszést alkalmazni. Ám, ha ritkítást nem végeztünk, és sűrű az ág, akkor eltávolítjuk. Viszont, ha az előző évi visszametszés túl gyengére sikerült és a hajtások rövidek, erős visszametszésre van szükség. A fővezérek (fő vázágak) és az oldalvezérek hajtásvégeit (sudarait), az egymáshoz viszonyított növekedés nagyságának megfelelően metsszük vissza! Ha alakító metszést végzünk, és a vezér, vagy a mellékvezér ágak túlságosan felfelé nyurgulnak, vagy (például az őszibarackfánál) a vázágakat kifelé könyököltetjük.

12-abra-alakito-visszametszes.jpg

12-ábra.                          Alakító metszésnél a vezérág visszametszése

 

Amennyiben valami oknál fogva, valamelyik hajtás nem a végálló rügyből jött létre; vagy T alakú, esetleg függőlegesen a föld felé néz, tétovázás nélkül, a következő hajtásig, vagy vesszőig metsszük vissza, hogy az ág egyensúlya megmaradjon.

 

A központi tengelyen, a vázágak felett, a 30 centiméteres részen is keletkeztek hajtások, ezek közül — körkörös elhelyezésben, az arányt megtartva — a legerősebb hajtásokat vázágaknak megtartjuk, a többit tőből levágjuk.

 Természetesen ahhoz, hogy az áhított formájú koronát kaphassuk, már zöld lombos korától tanácsos figyelni a hajtások állapotát. Ha észrevesszük, hogy valamelyik vezérág lehagyja növekedésben a többit, a csúcs mögötti — nem a csúcsot — levelek végét lecsípjük. Ez a

módszer késlelteti a növekedést.

 

HARMADIK ÉV: Ebben az évben, már nem csak megerősödött vázágakat és mellék vázágakat találunk, hanem termő gallyazatot is. Ezeket termőre metsszük (ennek munkamenetét, a termőre metszés résznél megtanulhatjuk), és folytatjuk a fővezér nevelését, az előző évek gyakorlata szerint. Formásan, arányosan elosztott mellék vázágakat hozunk létre, hogy a következő évben minél több termőrészt kapjunk.

Ezután következhet a főtengely, a 30 centiméteres helyen létrejött vázágkezdemények alakítása. Ugyan úgy járunk el, mint a korona alsóbb részén, viszont az ágak alapjain lévő hajtásokat, hagyjuk metszetlenül! A lényeges szempont — ezután is, mindig—, hogy a koronában minél több termőalap tudjon kifejlődni.

 

NEGYEDIK ÉV: A negyedik évben, már felszaporodott a tennivaló. Nem csak a vázágak, mellék vázágak kinevelése fontos, hanem komoly szerepet kapnak az alsóbb helyzetű mellék vázágak gallyazatának ritkító és termőre való metszése.

 

 A mennyiben a fa adottsága miatt, ez a metszésmód nem valósítható meg, mert a kelleténél hosszabbra vagy rövidebbre vagyunk kénytelenek visszametszeni, a következő évben még ki lehet igazítani. 12.ábra. Ilyenkor a visszametszésnél felső rügyre metszünk. (kikönyököltetjük), a következő évben pedig eltávolítjuk, az új hajtást pedig érintetlenül meghagyjuk. Ha alakítás során a fát terebélyesíteni kívánjuk, akkor folytatjuk a 3-4 rajz szerint. A sudaras koronáknál a legideálisabb szögállás, ha a vázágkarok, a vízszintessel 45-50 fokos, a túlerős növekedésnél 60 fokos szöget zárnak be. Tehát mindenképpen arra kell törekedni, hogy a fa megtartsa az egyensúlyát. De nem csak az a fontos, hogy a fa ne dőljön fél oldalra, szüreteléskor megtapasztalhatjuk, a vázág és mellék vázág helyes metszésének áldásos előnyét.

 

13-kikonyokoltetes.jpg

 13.ábra.                           Vezér és mellékvezér vázág kikönyököltetése                  

 Figyelem! A negyedik évben a kajszinál elmarad a visszametszés, csupán a ritkító metszést alkalmazzuk, és a lecsüngő ágak visszametszését (egy felső hajtásig metsszük vissza, hogy megszüntessük a további nyúlását, és a későbbi kopaszodását).                                                     

 Miután a tengelyen (a sudáron) visszavágtuk a vázágakat és szaporítottuk a mellék vázágak számát, tőből lemetszettük a nem kívánatos vesszőket, visszatérhetünk az alsó vázágakhoz. Először itt is távolítsuk el felesleges, függőlegesen álló hajtásokat, aztán a csúcs végénél, az ikervillás hajtások közül, az erőteljesebbet metsszük le! Azonban a vezérágak csúcsain, csak gyenge metszést alkalmazzunk! Miért is? Mert már nem a gyümölcsfa szélesítése a főszempont. Amikor elkezdjük a mellék vázágak gallyazatainak ritkítását, és a visszametszését — már nem csak némi termést várhatunk —, folytatni kell a termőre való metszést.

 

A fák ágai hajlamosak a felkopaszodásra, jóllehet, aki betartja a koronaalakítás szabályait, annak kevésbé kell tartania ettől a veszélytől. És hogy a felkopaszodás, legalább a fa fiatalkorában ne is következzék be, iktassunk be ritkító metszést! Nagyon lényeges, hogy a vázágakon és azok mellék vázágain, csak termő gallyazat fejlődjön, és a termőalapok egyforma arányban jöjjenek létre. Ezért fontos feladat az első években a fa terebélyesítése, amely a megfelelő szögállás betartásával érhetünk el. Ez alatt azt értjük, mikor a vázágakat — a felfelé néző végálló rügyig — visszametszéssel felfelé nézetjük, és a vázágakat a fa külső kerülete felé tereljük, a megfelelő szögállás alkalmazásával csökkentjük a vázágak felfelé való növekedését, s ezzel megakadályozzuk a felkopaszodást.

 

Figyelem! A felkopaszodás késleltetéséhez, nem csak a helyes szögállás fontos! A vázkarokon, a tengelyhez közeli hajtásokat, ha egy mód van rá, az első években, hagyjuk meg! Ugyanez érvényes a vázág és a mellék vázág elágazásának esetében is. Ha gyenge a vessző, de megmenthető, egy-két rügyre (ugarra) metsszük vissza.

 

Az alakítás évei alatt figyeljük, hogy az alsó vázágak elágazásai, gallyazatai, ne csüngjenek

mélyen le (ez különösen a kajszinál és a diónál fordul elő leginkább). Metsszük vissza egy felfelé ívelő gallyazatig, s annak végét hagyjuk csúcsrügyből nőni tovább, hogy utolérje a többi vázág hosszúságát. 

 

ÖSSZEGEZZÜK AZ EDDIGI TANULTAKAT

 

A negyedik év után gondoljuk át, milyen eredménnyel járt az eddigi fáradozásunk; minden mellék vázág, helyén van-e, nincs-e szembetűnő lyuk a vezérágon, és lépjünk tovább! Már nem csak az a feladat, hogy a vázágakat, mellék vázágakat, metszéssel jó irányba tereljük, azokon termővesszőket (termőrészeket) hozzunk létre! Szempontnak kell tekinteni, hogy a fa meg tudja tartani fiziológiai egyensúlyát is. Miért? Hogy maximális időtartamig megtarthassa termőképességét. De, mint ahogyan az eddig leírtakból megtudtuk, a sudárnál, a csúcsi dominancia hatása fokozatosabban érvényesül, mint a gömbkorona vagy a katlankorona fajtáknál. Ez viszont fordítva is igaz lehet. Például a csúcsi dominancia hatása befolyással lehet az alsóbb vázkarok növekedésére. Sőt, fennállhat a gyors felkopaszodás veszélye is. Rögtön rá is mondhatjuk: erre szolgál az alakító és a fenntartó metszés: a felsőbb ágakat gyengébbre, az alsókat erősebbre kell metszeni, és meg lesz az egyensúly. Ez akár igaz is lehetne. Csakhogy ezzel az érveléssel lebecsüljük a fa kinevelésénél bekövetkezhető torzulás veszélyét.

 

Mit kellett a fent említettekből megjegyeznünk? Figyeljük, hogy a sudaras fáknál a sudár csúcsa ne nyurguljon a kelleténél jobban Lényegében, miről is van szó? Egy kezdőnek, a legnagyobb igyekezete ellenére sem valószínű, hogy mindenre ki tud terjedni a figyelme.

 

 

Éppen ezért, aki gyümölcsfa telepítésre szánja el magát, meg kell ismernie néhány idevonatkozó szabályt.

 

Már tudjuk, a fa egyensúlyának megtartásához nagyban hozzájárul a vázkarok szögállásának helyzete. Most ejtsünk néhány szót a sudár és a vázkarok egymásra ható viszonyáról. Egy kezdőnél előfordulhat, hogy lankad a figyelme, és csak későn figyel fel rá, hogy a fa arányossága eltér a normálistól. Például, a törzshöz vagy a sudárhoz viszonyítva, egy-egy vázkar, aránytalanul vékony vagy éppen vastagra fejlődött. Akármelyik jelenségről legyen szó, helyre kell állítani a normális egyensúlyt.

 

Éppen ezért tanácsos, ha a telepítés előtt megismerjük, a szakemberek által kidolgozott, pontosan meghatározott szabályt. Röviden: akkor kielégítő a fa fejlődése, ha a vázágak alatti törzs átmérőjének vastagsága, duplája az alsó vázkarok vastagságával. Az elágazások feletti központi tengely átmérőjének vastagsága pedig, minimum ¾ része az elágazások alatti törzs vastagságával. Ezeket az aránytalanságokat szemrevételezésnél is látni lehet

 

Tehát vegyük át, még egyszer! Ha a vázágat tartó központi tengely, az alsóbb helyzetű vázághoz és a törzshöz viszonyítva, szemmel láthatólag vékonyabb, vagy fordítva; ha valamelyik alsóbb helyzetű vázág a kelleténél vastagabb, a tápanyagellátásban olyan komoly zavart okozhat, amely legyengíti a sudár növekedését, és fennáll a veszély, hogy a fa megbetegszik. Ha ilyen jelenséget tapasztalunk, az eljárás, hogy a sudár megerősödjön, a fa alsóbb karjain ifjítást végzünk. Például erős visszametszést alkalmazunk, vagy a kart eltávolítjuk.

 

Azonban, ha azt tapasztaljuk — ez a gyakoribb eset —, hogy a vázágak hátrányára a sudár túlzott növekedésnek indult, ezzel gyengíti a vázágak fejlődését, ilyenkor az ágakon mindaddig gyenge metszést alkalmazunk, míg a sudár növekedése nem gyengül. Persze a jó megoldás lehet az is, ha a kertgazda jobban odafigyel, az első évtől fogva betartja a metszés szabályait. Az kevesebb fáradsággal és időráfordítással, jár.

 

Ö t ö d i k é v b e n: amennyiben a fa fejlődése megfelel az elvártaknak, az alakító metszést be lehet fejezni. Ekkor már a sudár, túl gyenge hajtásokat hoz, jobb, ha eltávolítjuk. Ezután elkezdhetjük a fenntartó metszést. Azonban, ha valamilyen oknál fogva, nem elég számú vázkart tudtunk kinevelni, és a sudár még elég erős növekedésre utal, folytathatjuk a további vázágak kinevelését.

 

ŐSZIBARACK KATLANKORONA ALAKÍTÓ METSZÉSE

 A katlankorona; az őszibarackfa legkedveltebb, és legelterjedtebb sudár nélküli, mesterségesen alakított koronaforma, amely egy ágemeletből, de akár 4-5 vázkarból áll. Ezt nevezzük nyitott belterületű vázág rendszernek. Az is nagy előnnyel jár, hogy alacsonyan lehet tartani, amely megkönnyíti a szüretelést. A metszés szabályai és a vázágak kinevelése alig térnek el az eddig tanultaktól.

 

14-katlankorona.jpg

 

 

14..ábra                            Őszibarack katlankorona  

 

ELSŐ ÉV: Amennyiben suhángot (FACSEMETE) ültetünk, a törzs magassághoz 50-90 cm. mérünk. — Ha ennél magasabb, már nem felel meg a katlankorona szabályainak. — Felette még plusz 15-20 cm. sudarat meghagyunk a vázágaknak, a többit visszavágjuk. A következő évre a suhángból már koronás oltvány lesz. A koronás oltvány ültetése után, vázágnak válasszunk ki 3, esetleg négy db. erőteljes, egyforma távolságú — nem örvös elhelyezésű —, vízszinteshez közel álló vesszőt, és a 10. ábra szerint, metsszük vissza 3 –4 rügyre. Itt is arra kell vigyázni, hogy a visszametszésnél a végálló rügy felfelé néző legyen. A többi hajtásra nincs szükség, el kell távolítani a sudárral együtt. A sudár eltávolításáról, még szó esik.

 

Minden kertgazda szeretné elérni, hogy a gyümölcsfája hosszú évekig bő termést hozzon, szeretné elérni, hogy a vázág nyurgulásánál a felkopaszodás minél később következzék be. Ennek feltétele, hogy a vázág hajtásait minél közelebb tartsuk a törzshöz, vagy a vázágak megtartsák a 35-40 fokos szögállást. Az első 2-3 évben van lehetőség a különbséget korrigálni. Például, ha súlyt helyezünk a nem megfelelő szögállású vázágra, hogy a különbség kiegyenlítődjön.

 

MÁSODIK ÉV: Itt már fontos a pontosság, figyelmesség, mert azon múlik, milyen katlankoronát nevelünk. Amennyiben a vázág alapokon megfelelő erősségű és darabszámú hajtásokat kaptunk, elkezdhetjük a mellék vázágak kialakítását. Mindhárom vázágon válasszuk ki 2-3 középerős, oldalirányú vesszőt, és gyenge metszéssel vágjuk vissza. Természetesen most is, az eddigi gyakorlatnak megfelelően, felfelé néző rügyre, a sudarat pedig felére. 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

budapest napsugar lepcso 3

(kovacs endre, 2013.02.24 18:37)

Kerdesem, hogy melyik a felfele allo rugy.

Mende

(Szöllősi Éva, 2016.09.18 14:09)

Kár, hogy nem lehet kérdezni, mert sokminden nem vilàgos. Illetve lehet kérdezni, csak hiába, mert úgy látom ez a funkció nem működik.