Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Metszés 10 rész

 

KORDON MŰVELÉSMÓD

 

KORDON MŰVELÉSMÓD előnye, hogy kevesebb munkával jár, mint a tőkeművelés, hátránya pedig, hogy takarással nem lehet védeni a téli fagy ellen. Bár igaz, a tavaszi talaj menti fagyok kevesebb kárt tudnak tenni benne, mint a fejművelésű tőkében, de tény, a tapasztalatok is azt igazolják, a nagyobb terméshozam reményében a kordon művelési mód a hagyományos tőkeművelés hátrányára, igen közkedveltté vált, főleg a kiskertekben és a dombvidékeken, ahol az őszi takarást nehéz megoldani.

07-kordon-540.jpg

7.ábra                                              Kordon kinevelése

 

ALAKÍTÓ METSZÉSNÉL, az elültetett oltványt, a 6 ábra szerint, az első évben egy rügyre metsszük vissza. A következő évben, az egy rügyből eredő hajtáson két rügyet hagyunk. A harmadik évben, a két rügyből fejlődő két vessző közül az erősebbiket tartsuk meg a törzs kialakításához. Előfordulhat, hogy a törzsnek szánt vessző silány, nem éri el a ceruzavastagságot. Ilyen esetben nem érdemes kísérletezni vele, vágjuk vissza két rügyre, és a törzs kialakításával várjuk meg a következő tavaszt. Azonban, hogy a törzsnek szánt vessző, növögetés közben el ne görbüljön, több helyen is rögzítsük hozzá egy karóhoz. Amikor eléri a huzal magasságát, óvatosan, hogy hajtás el ne törjön, fektessük a huzalra és kötözzük oda. A kötés (a csomó) legyen erős, erősen megcsomózva, hogy a szél ne tudja kibontani, de ne szorosan (a kettő nem egyforma) hogy a hajtás, ne legyen odaszorítva a huzalhoz. Ellenkező esetben belenő az egyre vastagodó vessző húsába.

 

A kar hosszúságát: egy kar esetén 100-120 centiméterre, két kar esetén 50-60 centiméterre mérjük. Értelmetlen lenne hosszabbra hagyni, mert nem tud kellőképpen megerősödni, csak késlelteti a termőalapok kialakulását. A másik ok; a kar végén lévő hajtás átnőhet a másik tőke hajtásai közé, ezzel felesleges lombozat alakul ki. Az óvatosság sem árt, akár egykarú, akár kétkarú törzset nevelünk, a 60-60 cm. karok hosszúságának kialakítását tanácsos megosztani két évre. Ezzel az eljárással megakadályozhatjuk a korai felkopaszodást is. A felkopaszodás megakadályozhatjuk, meghagyott fattyúhajtással is. Igaz, ebben az esetben új kart kell kialakítani.

 

A negyedik évben el lehet kezdeni a termőrészek kialakítását, amely már azért is izgalmas lehet, mert egy kezdő részére ezen múlik, érti-e a metszés fortélyait. A termővesszők kiválasztásánál nem szabad telhetetlennek lenni, tartsuk be a 20 centiméter távolságot, melytől legfeljebb 2-3 centiméterrel térhetünk el.     

 

A metszésmódok nem sokban különböznek egymástól, legfeljebb a termőrészek fenntartó metszésében mutatkozik némi eltérés. A gyakorlati tapasztalatok azt igazolják, hogy a cseren vagy termőalapon fejlődő vesszők több termést hoznak, mint amikor simán a karból, vagy a tőkefejből hagyjuk kifejlődni a termőrészeket — legfeljebb erős fagykárosodás esetén érdemes meghagyni. — Itt már el kell döntenünk, hogy rövidcsapos, hosszúcsapos vagy szálvesszős metszésmódot választunk, jóllehet az esetleges túlterhelés miatt, jobb a váltó metszés mellett dönteni.

 

RÖVIDCSAPOS METSZÉS alkalmazásánál, a karon fejlődő első éves hajtást két rügyre metsszük vissza. A következő év tavaszán a két éves vesszőből fejlődő két hajtás közül, a felsőt kétrügyes csapra metsszük — ez lesz a termő —, az alsót ugarra. A következő évben a karon, már cser alakult, így a cseren lévő felső termővesszőt, a cser egy részével együtt, lemetsszük. A következő években is ezt a metszésmódot ismételjük, így mindig csak a kétrügyes vessző marad a cseren.

 

HOSSZÚCSAPOS-SZÁLVESSZŐS változatnál, a két rügyből fejlődő két vessző közül, hosszúcsap esetében, a felsőt, 3-5 rügyre, szálvesszőnél 6-12 rügyre metsszük vissza, az alsót pedig kétrügyes csapra. A következő évben a letermett részt távolítsuk el, de ugyanakkor a két rügyből fejlődőt hajtás közül, a felsőt 3-5 vagy 6-12 rügyre, az alsót két rügyre metsszük vissza — az előző év gyakorlata szerint —, és ezt ismételjük a következő években is. Azt azonban mindig tartsuk szem előtt, hogy a gyenge növekedésű szőlőnél, vagy kevesebb termővesszőt hagyjunk meg, vagy kevesebb számú rüggyel terheljük.

 

CSERCSAPOS VÁLTÓMETSZÉSNÉL is, egy idő után felmagasodnak az alapok, s mivel a további metszésnél zavarólag hathatnak, le kell váltani őket. Erre szolgál a termőalapon meghagyott (fattyú) hajtás, ebből neveljük ki az újabb termőalapot.

LUGASFÉLE MŰVELÉSI MÓD, 7.ábra: nagy részben megegyezik a vízszintes karú kordon művelésmóddal, csupán a kialakításával kell hosszabb időt eltölteni. Többféle alakító mód között válogathatunk: egy emeletes, egy karral vagy két karral és a karok lehetnek ellenkező irányúak is, két tőkével. Választhatjuk a hagyományost; kétemeletest, egy tőkével, de két-két karral. Lehet még emeletenként külön-külön tőkével, két-két karral. Az utóbbit hívjuk Thomery-lugasnak.

 Ám itt még nem ér véget a lugas művelési módozata, akinek van ideje, kitartása, nem áll távol tőle a kreatív gondolkodás, akár három emeletig is emelheti a kinevelést. Mint ahogy már előzőleg szó esett róla, a szőlő, kúszó tulajdonságát kihasználva, lombsátorrá is alakítható. Igaz rengeteg munkával jár, de a nagy kánikulában, az mellett, hogy impozáns látványt nyújt, a lombozat kifejezetten kellemes hűs levegőt áraszt. Arra azonban igen nagy gondot kell fordítani, hogy a huzalok állapota állni tudja a nagy viharokat is.

08-abra-lugas-muveles-mod--540.jpg

8.ábra                                             Lugas alakító metszése

 

LUGASSZŐLŐ ALAKÍTÓ METSZÉSE: Az első két évben ugyanazzal a módszerrel neveljük a törzset, mint a kordonnál (az első éves hajtást ugarra metsszük, a második évbe két rügyre), majd a harmadik évben megváltozik az alakítás módja. Amennyiben a hagyományos, kétemeletes lugas mellett döntünk, és elértük a törzs magasságát, a törzs végénél válasszunk ki három hajtást, a többit távolítsuk el. Ezután a három hajtás közül, a legfelsőt nem vágjuk vissza, ez lesz a második emelet törzse, hagyjuk csúcsrügyből tovább nőni.  A másik kettőből, elkezdjük kialakítani, az első emelet karjait: vízszintesen ráfektetjük, jobbra és balra, a huzalra és rögzítjük.

 

A következő év tavaszán, az előző év gyakorlata szerint, két hajtás megtartásával (három emeletnél ismét három hajtást) kialakítjuk a második emelet karjait. Ezután visszalépünk az első emeletre, és a 8. ábra szerint, az előző évi karrészen elkezdjük a termőrészek kialakítását.

 

Előfordulhat, hogy a tőke, esetleg valamelyik hajtás, nem elég erős, ebben az esetben ne erőltessük a mindkét kar kialakítását, nem éri meg. Az egyik vesszőt metsszük vissza két rügyre és a következő évben lehet folytatni a másik kar kialakítását. Ne feledkezzünk meg, a törzsön és a karon fejlődő hajtásokat (fattyúhajtásokat) minden évben eltávolítani, hogy a termőrészeket ne hátráltassák a fejlődésben.

 

THOMERY-LUGAS, a kordon egyik változata; egy törzsön két kar, érdekessége pedig, hogy az emeletek magassága váltakozó. Az egyik törzsön az első emeletet, a másik törzsön a második emeletet alakítjuk ki — megfelelő magasságokban — a karokat. A következő tőkénél ismét az első emelet következik, aztán a második, ahogyan a 4. ábrán láthatjuk.

 

A váltott karú Thomery-lugas művelésmódja megegyezik a vízszintes karú kordon és a többemeletes lugas művelési módjával, ám a kétemeletes lugassal szemben, jelentős előnnyel jár az alkalmazása. Éppen ezért, már a telepítésnél érdemes számba venni, melyik a célszerűbb. Például a kinevelése rövidebb ideig tart a hagyományosnál, a lombjai áttekinthetőbb, s ennél fogva könnyebben kezelhető. Az alakító metszésnél, a törzs és a karok kinevelését, a vízszintes karú kordonművelés gyakorlata szerint végezzük! A termőrészek kialakításánál — a szőlőfajtát figyelembe véve — a rövid vagy a hosszú váltócsapos metszésmódot alkalmazzuk, mert ezek felelnem meg legjobban a lugas természetének.

 

ÁGASKORDON

 

 Essék néhány szó a Babó-féle ágaskordonról. Ez egy újfajta szőlőművelési mód, amelyet Amerikában fejlesztettek ki. A nagyterületű szőlőültetvényeknél kifejezetten gazdaságos, mert nem kell metszeni, és gépekkel végeztetik a munkát, gépekkel szüretelnek.

 

A hagyományos szőlő termőre metszésénél a vesszők 80-90 %-át lemetsszük, ilyen módon szabályozzuk a fürtök számát a termés mennyisége, minősége érdekében. Az ágaskordon tőkeforma (ez magas kordon művelési mód) esetében, a duzzadó rügyek, a bennük lévő fürtkezdemények kiritkításával oldható meg. Ez a kezelés a tőke hajtásainak számát növeli, a hossz növekedése viszont csökken. Megszűnik a felesleges vesszőnövelés, így feleslegessé válik a metszés is.

 

A kisterületeken és a kertekben folytatott szőlőültetvényeknél nem okozhat gondot a metszés, mégis érdemes próbálkozni az ágas kordon művelésmóddal, mert bebizonyosodott, itt Magyarországon is, a vihar, a jégeső jelentéktelen kárt okozott a szőlőben.

 

MOSER-FÉLE KORDON, MAGAS MŰVELÉSMÓD

 

Akinek nem elég az eddig bemutatott szőlő művelésmód, szeret kísérletezni, hobbyzni, az próbálkozhat a Moser és az egyes, kettős függöny kinevelésével. Ezek hazánkban kevésbé közkedveltek, mint a fej és a kordon művelésmód, jóllehet az előnyüket érdemes figyelembe venni. Már azért is, mert a fenntartásuk egyszerűbb, lombozatuk jól áttekinthető, és nem utolsó sorban, bő termést hozók. Hátrányuk viszont, mivel állandóan ki vannak téve a fagyveszélynek, csak védett helyre érdemes telepíteni. A fagykárok elkerülése végett, tanácsos fagytűrő fajtákat telepíteni — ma már elég sok fajta áll a szőlőtermelők rendelkezésére.

 

MORSEFÉLE MŰVELÉSI MÓD: 9. ábra, nem más, mint a kordon magas művelésű változata, az alakító metszésük is teljesen megegyezik, csupán a támrendszert kell magasabbra emelni (itt a karót nem szükséges később eltávolítani)

 

09-abra-moser-muveles-540.jpg

9.ábra                                               Magas művelésmód

 Az első évben két rügyre metsszük vissza, az itt kapott két hajtást — karós támasz mellett — a következő évben ismét két rügyre metsszük. Az azt követő évben pedig, a két rügyből fejlődő két vessző közül, a felsőt meghagyjuk, az alsót egyrügyes ugarcsapra (biztosító csapra), visszametsszük.

 Amikor a törzsnek meghagyott vessző elérte legalább a 180 centi hosszúságot, nem lazán, a karóhoz kötjük, a felsőrészét meghajlítjuk és a 120-140 cm. hosszan a huzalhoz rögzítjük. Ezzel elkezdtük a kar kialakítását, amely minden tőkénél azonos irányba kell, mutatnia.

 

Ami még fontos: alapos vizsgálattal győződjünk meg arról is, hogy a termőnek szánt törzs sértetlen-e?  Ha igen, eltávolíthatjuk a biztosítónak szánt vesszőt. A magas művelésű Morse-félénél is érvényes az a gyakorlat, hogy az egyik évben a 120 centi karhosszból, csak a felét neveljük ki, a másik felét a következő évre hagyjuk.

 

Ez az eljárás a Moser művelésmódnál azért fontos, hogy a tőke is, és a kar első fele is, meg tudjon erősödni. A következő évben a kar ezen részén elkezdhetjük a termőalapok kinevelését, amely hosszúcsapos és szálvesszős váltómetszésből áll, de 20 centisnél ne legyen kisebb a távolság. Viszont a túlterhelés elkerülése miatt legjobb, ha minden szálvessző után

egy hosszúcsap következik.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.