Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Gyümölcsfa-szöllő metszés kezdőknek-12 rész

Metszés 12 rész

 

TAVASZI KIEGÉSZÍTŐ MUNKÁK

 

Legjobban akkor járunk el, ha a metszés után rögtön elkezdjük a gyökerek karbantartását. Ez áll a harmatgyökerek és az oltványgyökérből képződő hajtások eltávolításából. Ha bármelyik kezelését elhanyagoljuk mindenképpen károsan hat a tőke egészséges fejlődésére. Ne várjuk meg, hogy a mulasztás káros hatásáról személyesen győződjünk meg.

 

HARMATGYÖKÉR: —, amennyiben az oltvány oltási helye érintkezik a talaj felszínével — a tőkefejből fejlődik ki. 14. ábra. A harmatgyökér eltávolításának ideje a tavasz, és természetesen minden évben meg kell ismételni. Amennyiben nem tartjuk fontosnak, elhanyagoljuk, élősködővé válik, átveszi az alany gyökerének funkcióját. Ennek hátrányos eredménye abban nyilvánul meg, hogy a nemes rész nem tud vizet és táplálékot felvenni, így néhány év múlva az egész tőke elpusztul.

14-abra-540.jpg

14.ábra                                        Harmatgyökér és gyökérhajtása

 

A GYÖKÉRHATÁS is legalább olyan káros, mint a harmatgyökér. Nem csak a telepítésnél, de folyamatosan, amint kibújik a földből, irtani kell. Amennyiben ezt sem vesszük komolyan, és nem kerül eltávolításra, önálló gyökeret ereszt, megerősödik, és mint minden más élősködő elnyomja a nemes fejlődését. Jóllehet ezek a hajtások is termést hozhatnak, de mivel nem a nemes növesztette, csak élvezhetetlen, rossz minőségűt. Persze a saját hajtatású szőlőre ez nem vonatkozik.

 

TOVÁBBI MUNKÁK

 

Tegyük fel, a metszést legjobb tudásunk szerint jól végeztük; a hajtásválogatást akkor sem szabad kihagyni, mivel ez olyan kiegészítő művelet, amely befolyással van a tőke fejlődésére, és a termés mennyiségére, minőségére egyaránt. Sőt, a hajtásválogatással korrigálható a metszésnél okozott hiba is. Például, ha a tavaszi metszésnél, a kelleténél több termővesszőt hagytunk meg, vagy alulterheltük a tőkét és sok felesleges tápszívó hajtás keletkezik. Természetesen, ha a tőke túl van terhelve, nem szabad sajnálni a már termést hordozó hajtást sem, szigorúan el kell távolítani.

 

Ne feledjük! Amennyiben a felesleges termővesszőket a tőkén hagyjuk, azok már a következő évi termés rovására fejlődnek tovább. Gondoljuk át! A túl buja lombozat vizet és tápanyagot von el az értékes termőrészektől, a napfény hiánya miatt pedig a bogyók nem érik el az optimális nagyságot, és nem tudnak időben beérni. Mindezeken túl, a permetezésnél nem jut el a permetlé a levelek mögé, és a kártevők elszaporodhatnak.

 

A hajtásválogatást, úgy időzítsük, hogy lehetőleg még a virágzás előtt végezzük el, amikor kb.

30-40 cm. hosszúságúak. Ha nincs rá idő előbb, legalább szabadítsuk meg a tőkét és a kart a fattyúhajtásoktól.

 

CSONKÁZÁS: Ez a művelet is szorosan a zöldmunkákhoz tartozik; részben, mert a megnyúlt hajtások tápanyagot és vizet vonnak el a tőkétől, részben pedig, mert a megnyúlt és visszahajló hajtásvégek hátrányosan beárnyékolják a szőlőfürtöket, az pedig elősegíti a rothadást.

 

Nem árt tudni, ha a csonkázást túl korán kezdjük, erős honalj hajtásokkal válaszol, így megduplázódik a munkánk. A fejművelésű szőlőnél várjuk meg, amikor a karó felett kezd visszahajlani a hajtás. A kondorművelésű szőlőnél, akkor kezdjük a csonkázást, amikor a legfelső huzalon 20-30 centivel túlnő. A fiatal telepítésű szőlőt viszont, 3-4 éves koráig nem tanácsos csonkázni, mert a tőke fejlődésére van rossz hatással.

 

SZŐLŐ HONALJZÁS: Megtörténhet, hogy a tavaszi metszésnél kevesebb termővesszőt, vagy kevesebb termőrügyet hagytunk, mint amennyit a tőke erőnléte elbírna. Ilyenkor bizony jelentkeznek az erős hónaljhajtások. De előidézheti a sok csapadék is. Legyen bármi is az ok, a tőkét mindenképpen meg kell szabadítani a felesleges tápszívóktól. Az viszont nem mindegy, hogyan? A hagyományos eljárás szerint az egész hónaljhajtást ki kell törni, ám bebizonyosodott, hogy többet használunk a tőkének, ha csak 2-3 levélig csípjük vissza.

 

HAJTÁSRÖGZITÉS, és kötözés szintén része a zöldmunkának. Az elhanyagolásuk, vagy a hevenyészetten végzett kötözés esetén a hajtások letörhetnek, vagy a lecsüngő fürtök beszennyeződhetnek. Ha többször végignézzük a szőlőnket — akár csak szemlélődésből, akár azért, hogy gyönyörködjünk munkánk eredményében —, mindig akad kötözni való. Ne várjuk meg a viharokat — akkor már késő a kapkodás —, használjuk ki a szélcsendes időket. Mikor időszerű elkezdeni? Ha figyeljük a hajtások növekedését, hamar rájövünk, de semmi esetre se várjuk meg, hogy a szél összekuszálja vagy ledöntse.

 

KARÓS FEJMŰVELÉSI SZŐLŐT, legalább három alkalommal szükséges kötözni, de lehet többször is. Ami a tőkeművelésnél igen lényeges: az első kötözésnél, olyan lazára kell hagyni a hajtásokat, hogy belül a tőke levegős maradjon. Akkor megfelelő, ha a következő kötözésnél, az összefogott hajtások hordó alakot vesznek fel.

 

HUZALOS SZŐLŐMŰVELÉSNÉL a rögzítést a huzalok magasságához kell igazítani. Persze törekedjünk itt is arra, hogy a vesszők ne álljanak túl szorosan egymás mellett, a napfény be tudjon hatolni, és a fürtök szabadon fejlődhessenek. A páros huzalú támberendezésnél, nem sok munkát ad a kötözés.

 

TENYÉSZIDŐ ALATT szembetűnhet az is, hogy egyes szőlőfajtánál a levelek nagyobbak vagy túl nagy lombozatúak, s ezzel eltakarják a szőlőfürtöket. Ne tétlenkedjünk, végezzünk levélritkítást. Legalább annyira fontos, mint a csonkázás. Először a sárguló levelektől szabadítsuk meg a tőkét, aztán, ha szükséges, eltávolíthatunk az egészséges levelekből is.

 

 Emlékeztető, mit felejthettünk ki munkánk során

 

 Amikor befejeztük egy fa metszését, egy kezdőnek kétségei támadhatnak, vajon, jól csináltam-e? Módunkban áll, a következő fa metszésénél (amennyiben az elsőnél elhanyagoltuk alaposan áttanulmányozni a gyümölcsfa 5 ábra szerinti („Metszés hatásai”) című ábrát, az csökkenteni az aggályokat. Gondoljuk át ismét: gyenge, közepes vagy erős metszést alkalmazzunk-e? —Ez jobbára az őszibarack és a jonatán almafára érvényes. — Vegyük figyelembe; a többéves gyenge visszametszés, több termőrészt eredményez, de igen nagy hátránnyal rendelkezik. Az egyik hátrány; az ág elgyengülhet, és lehajlik, A másik hátrány; az ág hamar felkopaszodik, és a termőrészek távol kerülnek a törzstől, vagy a vezér vázágtól.  Az erős metszés, bár az ág felkopaszodását hátráltatja, jóval kevesebb a termővessző alakul ki. Persze nem mindegy, hogy fiatal (növekedésben van-e a fa?), vagy öregebb fáról van-e szó. Minél öregebb egy fa, annál erősebb metszést tanácsos alkalmazni.

 

És nem utolsó sorban tekintsük meg újra a gyümölcsfa 6 ábrán is: Minden esetben a felfelé néző rügy felett metsszük vissza és nem alatta. A kikönyököltetésnél más a helyzet. Amennyiben vesszőt távolítunk el, ne csonkázzunk, hanem tőből távolítsuk el a vesszőt vagy gallyat.

 

 A nyolcvanas években a szakemberek nagy csatát vívtak egy mással. Az egyik fél azt állította, hogy az őszibarack hosszú (gyenge) metszése kétszer annyi gyümölcsöt eredményez, mint a közép és az erős metszés. A másik fél az erős metszés mellett kardoskodott. Azzal indokolta, hogy a többéves gyenge metszés elgyengíti a fát, és elősegíti a felkopaszodást. Egyszer csak az újságok abbahagyták a cikkezést. Valószínű a vitás kérdés gyakorlati részét, a gyümölcstermelőkre bízták.

 

Jegyezzük meg! Az alakító metszésnél a gyümölcsfák hajtásválogatását fokozott figyelemmel végezzük! Ha mód van rá, a 40-50 cm. hosszúságúakat hagyjuk meg. Mivel tudjuk, hogy a hajtások a legfelső rügyből jönnek elő, először azokat vágjuk vissza: A gyengébb, 20-30 cm. hosszúságút 3, maximum 5 rügyre, a 40-50 cm. hosszúságúaknál, csak gyenge visszametszést alkalmazzunk, mint ahogy a „metszés hatásai címmel” a gyümölcsfa 5 ábrán láthatjuk. Gondoljuk el, ha az alakító metszés ideje alatt (különösen az őszi és kajszi baracknál), már termés is van, a gyümölcs súlya alatt a fa ága lehajlik, és hátrányosan megváltozik a szögállása. Hogy ez ne következzen be, a vesszők végeit, mindenképpen vissza kell vágni. Természetesen ez vonatkozik a termőfákra is. 

 

A kordon és a lugas művelésmódnál, tanácsosabb egyszálból kialakítani a tőkét. Ám ha a két szál mellett döntünk, amikor a hosszúságuk eléri a huzalt, erősen, de nem szorosan (a kettő nem egyforma) a huzal alatt kössük össze, és úgy rögzítsük a huzalhoz. mert onnantól kell számolnunk a 60-60 cm. hosszúságú karokat. Arra azonban ügyeljünk, Főleg az idősebb tőkéknél, hogy a huzal alatt lévő görbületnél, minden évben, hagyjunk meg egy-egy rügyre (csapra) metszett hajtást. Ennek akkor látjuk hasznát, amikor a kopaszodás erősödik, és újabb kart vagyunk kénytelenek kialakítani.

 

VÉGE

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.