Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Gyümölcsfa-szöllő metszés kezdőknek-11 rész

Metszés 11 rész

 

 

EGYES ÉS KETTES FÜGGÖNY METSZÉS MÓDJA

 

EGYES FÜGGÖNY: (10 ábra) alakító metszése, csupán abban különbözik a Moser-féle művelési módtól, hogy itt 160-180 centire emeljük a törzs magasságát. Viszont egyetlen huzal tartja, amely nem a kar mellett húzódik egy síkban, hanem keresztben a kar alatt.

 

 Amikor elkezdjük a függöny kialakítását, amely minden tőkénél azonos irányba kell, mutatnia, szigorú vizsgálattal győződjünk meg, hogy a huzal elég feszes és erős-e, elbírja-e a termés súlyát? A támasz nélküli karon a termővesszők a föld felé ívelnek, lógnak, főleg a termés súlya alatt. Ám, hogy a súly ne ránthassa magával a kart, több helyen is erősítsük a huzalhoz. Aki szívesen alkalmazza ezt a metszés módot, idővel a saját tapasztalatait is hasznosíthatja.

 

A termőalapok kialakításánál — a tőke erősségétől függően — 2-3 hosszúcsapos vagy szálvesszős váltómetszést alkalmazzunk, de mellettük ugyanannyi ugarcsap is maradjon. Ha lehet, a hajtásokat a kar oldaláról válogassuk.

10-egyes-fuggony-540.jpg

10.ábra.                                             Egyes függöny kinevelése

 

 A tenyészidőben se hagyjuk magára a tőkét, gyakran kísérjük figyelemmel, és ha a hajtások összekuszálódhatnak, bontsuk széjjel, hogy a napfény be tudjon hatolni a levelek közé.

11.ábra.                                          Kettős függöny kinevelése

 

 A KETTŐSFÜGGÖNY hajtása, hosszú íz közű legyen! Nem éri meg, és nem gazdaságos másfajtával kísérletezni, hiszen a függöny művelésmódnak egyik feltétele a jól megválasztott szőlőfajta.

 

Az egytörzsű-kétkarú tőke kinevelése, a következő: Az első két évben megegyezik az egyes függöny művelésmódjával. Azonban a harmadik évben, amikor a törzs elérte, legalább a 150 cm. magasságot, a 150 cm. feletti részt, az előre elkészített kereszt alakú karóhoz erősítjük. Majd onnan tovább vezetjük, a kart tartó huzalhoz, mégpedig úgy, hogy a jobb oldali hajtást bal felé irányítjuk, a bal oldalit jobb felé (így biztonságosabb). Persze, ha ez akadályba ütközik, lehet úgy is, hogy mindkét hajtás a saját oldala felé mutasson.

 

A kereszt alakú karóhoz való rögzítésre azért van szükség, hogy masszívan meg tudja tartani a karokat, és a gyümölcs súlya alatt ne törjenek le. Az egyik kar kialakításával várni kell egy évet, akkor a törzs hajlításához kiválasztjuk a legerősebb hajtást, és a kereszt másik feléhez erősítjük, onnan pedig a huzalhoz.

 

A második kar kialakításával együtt elkezdhetjük az előző évi karon a termőalapok kinevelését. 20-25 cm. távolságban, kétrügyes csapra metsszük, de csak a következő évben kezdhetjük el a szálvesszős váltómetszést. A felesleges tápszívó hajtásokat, épp úgy a karról, mint a törzsről távolítsuk el, mielőtt megerősödnének.

 

FEJMŰVELÉSI TŐKE MŰVELÉSI MÓDJA

 

Ha a fejművelésű tőkét (népi nyelven gyalogtőke) összehasonlítjuk az előző fejezetekben látott szőlőtőkével, szembetűnik a jellemzőjük különbözősége. A fejművelési tőke szabálytalanul megvastagodott alakzat, amely az alacsonyan tartott többéves visszametszés eredménye. A termőrészek közvetlenül a tőkefejből fejlődnek, és bármelyik metszésmód alkalmazható. Jóllehet a fejművelésű tőke fenntartása rengeteg munkával jár, igen nagy előnyt jelent, hogy a tőkét takarással meg lehet védeni a fagykár ellen.

 

Művelésmód: Az eltelepített szőlőoltványt az első évben egy rügyre metsszük vissza, a következő év tavaszán az egy rügyből, egy vessző fejlődik, amelyet kétrügyes csapra metszünk. A két rügyből, a harmadik évben két vessző fejlődött, ezeket most metsszük vissza két-két rügyre. Az elkövetkező negyedik évre négy hajtás fejlődik, s ezeket két-két kétrügyes csapra metsszük.

 

 Az ötödik évben, ha minden ügyesen csináltunk, széles, masszív tőke áll rendelkezésünkre megfásodott fattyúhajtásokkal. Ezután már el lehet kezdeni a termőrészek kinevelését.

12-gyalogtoke-500.jpg

12. ábra.                                               Fejművelésű tőke

 

ITT A RÖVIDCSAPOS METSZÉST alkalmazzuk, a 12. ábra szerint: A tőkén lévő legerősebb vesszők közül válasszunk ki 3-4 darabot, s metsszük két rügyre (termő csapra) vissza, majd 3-4 darabot egy rügyre (ugarra) — jövőre ezeket neveljük tovább —, a tőkén maradt többi hajtást távolítsuk el!

 

A következő év tavaszán a kétrügyes hajtásból 2-2 termővesszőt kaptunk; ebből fejlődik ki a csercsap. A harmadik évben, az előző évi letermett vesszőket, cserrel együtt tőből eltávolítjuk. Azonban az előző évben ugarra metszett vesszőket kétrügyes csapra metsszük, mert ezek lesznek a termők, ahogy azt a 26 rövidcsapos ábránál már megtanultuk.

 

Ha szeretnénk elérni, hogy a tőke hosszú évekig termést hozzon, az elkövetkező években is ugyanezt az eljárást ismételjük; a letermett vesszőt cserrel együtt eltávolítjuk, hogy a tőkén két évnél idősebb részek nem maradjanak. Arra viszont ügyeljünk, hogy ugyanannyi ugarra metszett vesszőt hagyjunk, mint amennyi a termővessző. Miért is? A következő évben az ugarra metszett vessző lesz a termő

 

HOSSZÚCSAPOS METSZÉS: Azon kívül, hogy ez a metszésmód minden szőlőfajtánál alkalmazható, a termőegyensúly megtartásában előny jelent alkalmazni.  A hátránya; ha átesünk, a ló túloldalára, nagyon megterheli a tőkét. Tehát gondoljunk a következő év termésére is.

 

A metszési eljárás ugyan az, mint a kétrügyes metszésnél; a cseralapot minden évben a letermett résszel együtt eltávolítjuk. A különbség, hogy a termővesszőt nem két rügyre, hanem 3-5 rügyre vágjuk vissza. Persze csak akkor alkalmazható, ha a vessző eléri a 8-10 mm., vastagságot. Ha ennél vékonyabb, nem érdemes három rügynél többet meghagyni.

 

SZÁLVESSZŐS FEJMŰVELÉST a tőkeművelésnél, igen eredményesen lehet alkalmazni, csak kissé bonyolultabb eljárással; éppen ezért a termőre metszésnél, a kétrügyes vesszőből fejlődött két vessző közül, az alsót ugarra, a felsőt 6-15 rüggyel terhelhetjük. Amennyiben két szálvesszőnk van — két oldalon — a szemben lévő oldalon mindkét kétrügyes vesszőt, újra két rügyre metsszük vissza. Itt is fontos, hogy ugyanannyi ugarra metszett vesszőt hagyjunk, mint ahány termő és kétrügyes hajtásunk van. Ezzel biztosítjuk, hogy a következő években kellő számú termővesszővel rendelkezzünk.

 

SZÁLVESSZŐS VÁLTÓMETSZÉS

 

A szálvesszős váltómetszés: Ha már kipróbáltuk a rövid és hosszú csapos váltómetszést, a szálvesszős nem okozhat problémát, mivel megegyezik a hosszúcsapos váltómetszés szabályaival, legfeljebb abban különbözik, hogy az apró fürtű szőlőfajták metszésére ajánlatos, Ezek vesszőinek a felső rügyei a termők.

 

 Az első év tavaszán, a 13. ábra szerint, két rügyre, azaz ugarra metszünk, a második évben a két rügyből származó felső vesszőt 9-12 rügyre metsszük, és a vízszinteshez közeli helyzetbe kötjük. Az alsó vesszőt rövid csapra metsszük vissza. A harmadik évben a szálvesszőt, a cseralappal együtt, eltávolítjuk, az alsó vesszőn lévő felső vesszőt ismét 9.12 rügyre metsszük vissza, az alsót ugarra. A negyedik évben, az előző évek gyakorlata szerint folytatjuk. A szálvesszőt cserrel együtt eltávolítjuk, az alatta elhelyezkedő ugarcsapot két rügyre metsszük. A szemben lévő oldalon, a cseren fejlődött két vessző közül az egyiken 6-15 rügyet hagyunk, az alsó hajtást ugarra metsszük.

13-szalvesszo-540.jpg

13.ábra.                                            szálvesszős művelésmód

Jó, ha betartjuk! A termőalapok kialakításának első éveiben 4-5 termővesszőnél többet, akkor sem okos dolog hagyni, ha erősnek látjuk a tőkét. Viszont a negyedik évben arányos elosztással, akár 10 termőalapot is megtarthatunk.

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.